4 retró nyalánkság, amit gyerekként a majálison majszoltunk

Törökméz
A törökmézet már messziről felismertük, és nem telt el úgy búcsú vagy május 1-je, hogy ne ettünk volna legalább egy darabkát belőle. A jellegzetes sárga és rettentő kemény édesség Karinthyt is foglalkoztatta, aki így definiálta a fura cukorfélét: „Nyúlós, fehér gummianyag, amiben apró, bizonytalan tárgyak vannak. Lapáttal darabolja le a cukrosbódés.” A törökméz cukorból és szódabikarbónából készült, ragadt, mint a szurok, a tejfogainkat sem kímélte, de mi mégis örömmel küzdöttünk vele.

Bocskorszíj
A bocskorszíj ánizsos aromája mindig is megosztó volt a gyerekek körében, de a szokatlan ízekért rajongók örök kedvencének több évtizedes sikerszériája még ma is tart. A fekete, gumiszerű édességet már felmenőink is csócsálták, vagy azért, mert imádták, vagy azért, hogy megszeressék. A vidám, színes, kemény cukroktól, az omlós karamellától elütő bocskorszíj kontrasztos megjelenése garantálta, hogy mindenki felfigyelt rá a cukorkásstandnál, és a legtöbben nem tudtuk megállni, hogy legalább egy kicsit ne együnk belőle.

Vattacukor
A látványkonyhák ősének is nevezhetnénk a vattacukor készítését. Gyerekként csodálattal figyeltük ezt a szemünk előtt megszülető, habos, színes-szagos édességet, ami leginkább az égen úszó felhőkre emlékeztetett bennünket. A rózsaszín, fehér és kék színekben pompázó cukorféleség is a ragadós édességek táborát erősítette, de gyerekként senkit nem érdekelt, ha még a feje búbja is ragadt a cukortól: amíg a vattacukor nagyobb volt a fejünknél, nagy baj nem történhetett.

Mézeskalács
Régen a majálisokon a fiatalok tükrös mézeskalácsszívre, a kislányok babás, a fiúk pedig huszáros mézeskalácsra vágytak. A celofánba csomagolt, szép színes mézeskalácsokat akár szerelmi vallomásnak is tekinthettünk, ha a fiúktól szív formájút kaptunk – a hajhúzogatásnál mindenképpen kifinomultabb udvarlási gesztus volt, az biztos. Ezeket a mézeskalácsokat nem ettük meg, főleg, hogy nem is étkezési célt szolgáltak: nagy becsben tartottuk őket, és egészen addig őriztük a vitrines szekrényben, amíg szét nem morzsolódtak.