Kamaszkorom első két munkahelye gasztro-téma volt, és ma már egyik sem található meg Magyarországon. Az első melóm 13 éves koromban volt: 3 héten keresztül osztogattam fagyikupont a Duna Plazaban lévő Wendy's étteremnek - elég mocsok munka volt, de heti öt napon át öt óra munkáért 30.000 Ft-ot kapni elég menőnek számított 1999-ben. Egy 13 évesnek biztosan.
A következő állomás az általános iskola utáni, de még a gimi előtti nyárra esett: az azóta szintén kivonult, kalapos pizzázó Móricz Zsigmond téri egységének a konyháján robotoltam - amúgy annak, hogy a gimit összeszedve kezdtem el, komoly köze volt ahhoz a traumához, hogy így is le lehet élni egy életet. A munkát amúgy kedveltem, különösen az elején - a fizetésben benne volt napi egy pizza is, és akkoriban pedig imádtam a vastag tésztás pizzákat. Igaz, három hét után annyira ráuntam az ízére, hogy már attól elment az étvágyam, ha beléptem a konyhába.
A napokban aztán volt egy vitám valakivel arról, hogy a vastag tésztás pizzák valójában emészthetetlen szénhidrátbombák, amelyek csak azért vannak, hogy a vékony tésztás, igazi olasz pizzákat megcsúfolják. Bár én is sokkal jobban szeretem a nápolyi verziót, hozzá kell tennem, hogy a két műfajt nem lehet összehasonlítani - a vastag, vajas tésztás pizza ugyanis az amerikaiak saját találmánya. A chicago-i stílusúnak keresztelt étel csak annyiban hasonlít az olasz pizzára, mint a töki pompos - sült kelt tésztaalapra van pakolva paradicsom meg sok-sok sajt. A negyvenes években született amerikai verzió lényege, hogy egy mélyebb edényben készítik a tésztát, a paradicsomot darabosra hagyják, és irgalmatlanul megpakolják sajttal. Az egész műfaj non plusz ultrája, ha a szélek is meg vannak töltve nyúlós mozzarellával, hogy amikor kivesszük az edényből, lehetőleg minimum két méter sajtot húzzunk magunk után. Hogy kevésbé szofisztikált az olasz kollégánál, az nem lehet kérdés, de sokan ettől még nagyon szeretik - én pedig a beszélgetés után úgy döntöttem, hogy 15 év után ismét megcsinálom magamnak.
Nem nagy ördöngösség, és ha frissen a sütőből esszük, akkor a bumfordiságot jól ellensúlyozza a rengeteg olvadós sajt - amit a leghermetikusabban elcsomagolt kiszállítós pizza sem tud produkálni, pláne most, hogy egyre hidegebb van kint. Úgyhogy, ha a hosszú hétvégén ráértek, készítsetek pizzát - ezúttal úgy, ahogy Chicagoban azt elképzelik.
