Úgy unom már a felvágottakat. Hiába az a legegyszerűbb, ha az ember csinál magának egy szendvicset, egy idő után már telítődik, hiszen a variációk száma véges. És most arról az esetről beszélek, amikor nem akarunk nekiállni semmi komolyabb munkának, mert persze szendvicsben is lehet extrát alkotni, de azzal akkor ugye pont a dolog lényegét iktatnánk ki.
Dacota viszont nem oly rég egy tojáskrém-trióval rukkolt elő, és mint egy fénysugár, villant be, hogy hát persze! A krémek! Munka ezzel is van, viszont előre elkészíthető, elvan a hűtőben, aztán bármikor előkapható.
Másnap csináltam is egy saját variációt tojásból, de ami most érdekesebb, az a padlizsánkrémem. Nem hittem, hogy ezen a téren még lehet újat mondani, hiszen 80 recept szerepel ebben a kategóriában, aztán mégis.
Furcsa mód Baba ghanoush-ra eddig még senki nem gondolt, pedig nagyon is megérdemelt helye van a sorban. De mitől is olyan különleges ez? Tulajdonképpen ez is egy humusz, csak éppenséggel padlizsánból, és nagyon is jól áll neki a tahini – más néven szezámpaszta.
Nyugodtan vághatod fémkéssel!
A mai napig él a köztudatban, hogy nem szabad a padlizsánt fémkéssel vágni, mert megkeseredik. Ez igaz is, de csak akkor, ha az a kés vasból készült. Ebből meg ma már alig találni a háztartásokban, hiszen a legtöbb rozsdamentes nemesacélból készül.
Az eredet egyébként közös, mindkettő a közel-keleti előétel paletta, azaz a mezze egyik kedvelt fogása. És tényleg: előételként, de egy isteni reggeliként vagy vacsoraként is kiváló.
Elmaradhatatlan belőle az olívaolaj és egy kis savanykás íz, a citrom. Aztán hogy hogyan tovább, az már rajtunk múlik! A római kömény erősen javallott, emellett nekem a fokhagyma sem hiányozhat belőle. Az állagát krémesíthetjük joghurttal, az ízét – na meg attraktivitását – emelhetjük egy csokor friss, aprított korianderrel, mentával vagy petrezselyemmel. Vagy ezekkel mind egyszerre.
Oké, elismerem, hogy ez is úgy az igazi, ha szabad tűzön sütjük meg, mert a füstös íz marha jót tesz neki, de ha erre nincs lehetőségünk, akkor füstölt paprikával imitálhatjuk, és majdnem olyan lesz, de persze csak majdnem. A másik opció, hogy a gázrózsán körbepirítjuk, amíg jó fekete nem lesz, és ezzel váltjuk ki a sütést. Ez meg csak azoknál működő lehetőség, ahol gáztűzhely van. Én ebből a játékból kimaradok.
Az igazi szezon még odébb van, de mivel a padlizsán már egész évben jó minőségben hozzáférhető, ezért nyugodt szívvel krémezhetünk vele. Jól csúszik mellé az olajbogyó, és autentikus kísérője a pita vagy valamilyen lepénykenyér, de ha egy ropogós "mezei" pirítósra kenjük, azt sem fogjuk megbánni.
