A blogon szoktam nektek mondani, hogy nagy ünnep előtt, ha újdonsággal akarjuk meglepni a családot, barátokat, akkor érdemes előre elkészíteni, nehogy a terített asztalnál érjen minket túl nagy meglepetés. Mondani persze könnyű, én is ritkán teszek eleget ennek az amúgy józan ötletnek, hiszen ha hetekkel karácsony előtt elkészítem az ünnepi fogást, akkor először is, duplán kell kifizetnem az árát, másodszor is meg lelövöm a poént. Köztes megoldás lehet a családi próbakaját feletetni barátokkal/ lelkes kollégákkal, illetve, ha olcsó és gyors változást tervezünk, akkor aztán lehet gyakorolni orrba-szájba.
Nem ringatom magamat olyan illúziókban persze, hogy a tojáskrém egy borzasztó bonyolult műfaj, amit most én fogok megtanítani pár száz háziasszonynak, foglalkozni mégis érdemes vele, még akkor is, ha a farsangot is csak temetni készülünk, és a húsvét még jó negyven nappal odébb van. Egyébként még alkalom sem kell hozzá, legyen elég indoknak annyi, hogy addig sem a bolti felvágottat esszük. A tojáskrém amúgy egy érdekes műfaj - a világ legtöbb helyén nagyon hasonló jellegű a dolog. Eltérések persze vannak, de míg egy krumplisalátánál bekötött szemmel is viszonylag egyszerűen meg tudjuk mondani, hogy egy német, egy olasz vagy éppen egy amerikai ősverziót kóstolunk, addig a tojáskrém jellegében hasonló mindenhol, ahol eddig szerencsém volt hozzá.
A legnagyobb különbség, hogy az, amit mi tojáskrémnek hívunk, az Németországban vagy Amerikában tojássaláta néven fut. Hogy mindkettő darabosra vágott főtt tojás, majonéz, mustár, és még pár titkos hozzávaló keverékéből áll, az teljesen mellékes. Én most mégis megpróbálkoztam három különböző verzióval. Egy klasszikus, egy szép, zöld, spenótos, meg egy arab fűszerekkel feldobott krém. Én nem mondom meg, melyik volt a kedvencem, de ha ti mindháromnak nekiálltok, akkor szeretettel várom a kritikát és a szavazásokat.
