2 naspolyás sütemény, ha nem jutsz dűlőre a fura gyümölccsel

A naspolya abszolút nem mondható egy gyakran használt vagy könnyen beszerezhető gyümölcsnek, ennek ellenére mégsem árt, ha tudunk róla egy s mást, ha esetleg megáld minket a sors egy nagy kosár furcsa, rohadtnak tűnő, barna terméssel. Már csak érdekes háttértörténete miatt is megéri megismerni, kezdjünk is hát bele!

Már a vége felé jártak a január szürkés napjai, amikor Timi kolleganőm megkörnyékezett azzal a kérdéssel, hogy esetleg szükségem lenne-e egy adag naspolyára. Természetesen, mint minden hasonlóan obskúrus felajánlásra, erre is igent mondtam, és csak pár nappal később esett le bennem a tantusz, hogy egészen egyszerűen fogalmam sincs mihez kezdhetnék a furcsa gyümölccsel. Namármost, ez alapvetően csak azért jelentett problémát, mert ha én, gasztroújságíróként nem jutok semmire, akkor mégis hogyan várjam el a kedves olvasóktól, hogy ők szintén kreatívan és nyitottan nyúljanak az alapanyaghoz. Persze rá kellett jönnöm, hogy a hiba alapvetően nem bennem, hanem a nevezett alapanyagban van. Igen, a naspolya ugyanis annyira ritka és olyan kiaknázatlan gyümölcsnek számít, hogy még a gasztronómia mélyebb bugyraiban jártas emberek is fejvakarva állhatnak előtte. Én így álltam, persze csak egy darabig, aztán összeszedtem, amennyi hasznos információt (és néhány érdekességet) csak tudtam, hogy megszülethessen az alábbi cikk és két ízes recept.

Íme 2 naspolyás sütemény, ha nem jutsz dűlőre a fura gyümölccsel

Miről lesz szó a cikkben?

  • Mivel olyan nehéz megállapítani, hogy mikor érett a naspolya, szót ejtünk a gyümölcs szedéséről és utóérleléséről.
  • A naspolya termesztése évszázadokkal ezelőtt igen népszerű tevékenység volt, ami azt is jelentette, hogy a gyümölcs hatással volt a régi korok művészetére: néhány érdekességet megnézünk majd ezek közül.
  • Természetesen a naspolya feldolgozása sem marad kifejtés nélkül, tekintve, hogy több munkát igényel, mint egy alma meghámozása.
  • Végül pedig a várva várt naspolyás sütemények következnek, amelyek végre gyakorlati támaszt is adnak a gyümölcs használatához.
A rózsaszerű, nagy fehér virágokból csak ősszel kezd kialakulni a termés / Fotó: Getty Images

Az érett naspolya tulajdonképpen túlérett

A rózsafélék családjába tartozó Mespilus Germanica, azaz naspolya keletről érkezett Európába – Törökország, Irán és a Távol-Kelet egyes területein őshonos fa igen hamar nagy népszerűségre tett szert. Már az ókori görögök és rómaiak is termesztették, de a középkorban szólt igazán nagyot a gyümölcs...erről majd később.

Furcsa gyümölcsnek neveztem korábban a naspolyát, és ezen állításom mellett továbbra is kitartok, mégpedig azért, mert egy olyan termésről van szó, ami túlérett állapotában válik fogyaszthatóvá.

A rózsaszerű, nagy fehér virágokból csak ősszel kezd kialakulni a termés, ami ilyenkor még kemény, belül krémszínű, fogyasztásra alkalmatlan. Leszedni is csak akkor érdemes, ha az első fagyok már megcsípték, ekkor pedig további utóérlelést igényel. Erre sor kerülhet a fa ágain is persze, de sokkal nagyobb kontrollunk lehet a folyamat fölött, ha a kamránkban vagy más védett helyen hagyjuk megpuhulni a naspolyát.

Ugyanis, miután leszedtük, száraz, hűvös, jól szellőző helyre kell vinnünk a termést, ahol egy rétegben papírzacskóra, kartonra, fára vagy homokra helyezve (nyitott felével lefelé) pár napig hagynunk kell, hogy az utóérés során megpuhuljon. Az érett naspolya héja sötétbarna, enyhén ráncos, maga a gyümölcs pedig tapintásra nagyon puha.

Szinte maguktól szétesnek az érett naspolyák

Sokan ilyenkor megijedhetnek, hogy naspolyájuk megromlott, azonban ez általában (megfelelő körülmények között) nem fordul elő. Ha a termés savanykás, erjedt szagot áraszt és penészes foltokat mutat, akkor ne használjuk fel, de azon kívül nem kell aggódnunk.

A naspolya feslett története

Fent említett tulajdonságai miatt is történt, hogy a középkor során bizony nem a legszimpatikusabb kép alakult ki az emberek fejében szegény naspolyáról. A túlérett, szinte rohadt állapotban fogyasztható gyümölcs gyakran szolgált gúnyos tréfák, célzások, hasonlatok, sőt, disznóbb viccek alapjaként is.

Adriaen Coorte: Csendélet függő szőlőfürttel, két naspolyával és pillangóval, 1687 / Forrás: Washington National Gallery of Art

Olyan híres irodalmi művekben is találkozhatunk vele, mint Shakespeare Rómeó és Júliája, ahol a híres erkélyjelenet előtt főhősünk barátai ilyen módon húzzák szegény szerelmes agyát:

„De hogyha vak, meg nem találja célját.
Egy naspolyafánál most azt kívánja,
Bár lenne a babája oly gyümölcs,
Mit „naspolyá”-nak hívnak víg cselédek.
Ó, Romeo, bár lenne a babád
Egy szétnyílott izé s te téli-körte!” (Kosztolányi Dezső fordítása)

Dezső mondjuk igencsak megóvta a magyar közönséget a csúnya középkori valóságtól: ugyanis az 'izé' szó helyén az eredeti angolban az a gyakran használt testrészünk található, ami vizuálisan leginkább emlékeztet a naspolya szirmosan szétnyílt aljára.

Hasonló módon a 17. századi németalföldi festők gyakran alkalmazták csendéleteiken a naspolyát, a prostitúció, a bujaság és a hanyatló erkölcsök jelképeként.

Pár tipp a naspolya feldolgozásához

Szerencsére nekem sem a romló erkölcsök, sem a gyümölcs utóérése miatt nem kellett aggódnom, ugyanis Timi egy nagy dobozban, már csodásan megérve hozta be nekem az irodába a puha naspolyákat – így rögtön bele is vághattam a feldolgozásba.

Mindegy, mit készítünk a naspolyából, előtte meg kell szabadulnunk a barna héjtól és a termés közepén megbújó kemény magtól, hogy csak a narancssárgás, almaízű, enyhén kásás pép maradjon. Ebből aztán tényleg bármit főzhetünk-süthetünk: lekvárt, szörpöt, gyümölcssajtot, krémlevest vagy süteményt.

A kinyomkodott naspolyapüré

No de először a feldolgozásról: a megmosott naspolyákat tegyük egy nagy fazékba annyi vízzel, amennyi ellepi őket. Forraljuk fel, majd nyomjuk szét a gyümölcsöt egy fakanállal vagy krumplinyomóval. Főzzük teljesen szét a gyümölcsöt, végül pedig passzírozzuk át a gyümölcspürét egy sűrű szitán.

Az így kapott püré még továbbra is túl híg lesz, ezért várjunk vele kicsit, míg meghűl, majd tiszta konyharuhával vagy sajtkendővel béleljük ki a szitát, öntsük bele a naspolyapépet és felül összezárva a batyut kezdjük el kinyomni egy tálba a felesleges folyadékot. De ne dobjuk el ezt a sűrű, szinte sziruposnak tűnő levet! Ez a naspolyalé tele van pektinnel, amit használhatunk például gyümölcszselé készítésére: csak forraljuk fel cukorral, főzzük sűrűre és tároljuk steril üvegben. Persze turmixba vagy smoothie-ba is önthetjük.

Két egyszerű, de impozáns naspolyás sütemény

A megmaradt pép sorsáról végül két desszert ötletének felbukkanása határozott: egy naspolyás pitét és egy gőzölt pudingot készítettem. Mindkettő más tulajdonságait hangsúlyozza ki a gyümölcsnek, más ízekkel párosítja, így tényleg kiváló demonstrációja a naspolya sokszínűségének.

A naspolyás pite receptjéért kattints a képre!

A naspolyás pitét valahol mélyen a középkor ihlette, amikor kifejezetten népszerű volt ez a művaj: az omlós tésztát szinte bármivel megtöltötték a galambtól kezdve, a belsőségeken át, egészen az aszalt gyümölcsökig. Természetesen pár modern csavarral kiegészítettem, hogy teljes, 21. századi valójában születhessen újjá ez a történelmi sütemény.

Pirított törökmogyoró került a liszt mellé a tésztába, csak azért, mert úgy gondoltam, ez a mag tud majd a legkarakteresebb módon a naspolya mellé társulni.

A naspolyás pite receptjéért kattints a képre!

Maga a töltelék pedig vészesen egyszerű: az alapból is sűrű gyümölcspépet némi tojássárgájával tettem még kohézívabbá, az ízesítésről pedig némi cukor, valamint narancshéj és -lé gondoskodott. Ezt a kellemesen savanykás süteményt pár csúcsos habcsókkal díszíthetjük, ettől születik meg a pitében a végleges ízharmónia.

A gőzölt naspolyás puding receptjéért kattints a képre!

A fanyar pitével szemben a gőzölt puding határozottan az édes ízek kedvelőit ragadja majd magával. Persze csak azután, hogy értelmeztük a 'gőzölt' és a 'puding' szavak ilyen módon történő összegyúrását. Ez a desszertfajta (aminek semmi köze nincs a porból főzött vaníliás krémhez) Nagy-Britanniában őshonos, és tulajdonképpen egy pofonegyszerű kevert piskótát takar, amit sütő helyett gőzzel teli fazékban készítünk el.

Nagyon izgalmas maga a folyamat: egy alaposan kivajazott fémedénybe kerül a massza (nem szabad túltölteni, mert akkor kiszökik a puding), majd dupla védőrétegként alufólia és sütőpapír kerül a tetejére, ami alatt elképesztően puhára és szaftosra gőzölődik a sütemény.

A gőzölt naspolyás puding receptjéért kattints a képre!

Aromás fűszerekkel (kardamom, gyömbér, szegfűszeg) és mézzel láttam el a piskótát, a tálalás során pedig narancsos karamellszószt és tejszínhabot halmoztam a tetejére, ezzel kicsit fejet hajtva a naspolya kacér és dekadens oldala előtt. Ha más is hasonlóan tenne, a naspolyás puding receptjét alant találja.

Forrásunk volt.

Itt a naspolyás pite és a naspolyás puding receptje, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!

Fotók és recept: Lakos Benedek

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


Még több ízes recept, amit érdemes kipróbálni:

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Ez a rákkeltő szer vonja be a legtöbb gyümölcsöt és...

Súlyos tényeket tár fel a kártevőirtó szerek használatát monitorozó civil hálózat legújabb jelentése, amelyből kiderült, hogy a mindennapi élelmiszerként fogyasztott friss zöldségek és gyümölcsök nagy mennyiségben tartalmazhatnak rákkeltő szereket.