Az ókorban élt Püthagorasz vegetáriánus volt, ám a zöldségek közül a hüvelyesek nem szerepeltek étrendjében. Ezek fogyasztását tanítványainak is megtiltotta. Sőt jelenlétében a babnak még a nevét sem volt szabad kiejteni. Több mint valószínű, hogy a filozófus-matematikus ételintoleranciában szenvedhetett, és dietetikai meggondolás vezérelte a hüvelyesektől való tartózkodását. Ételintolerancia alatt bizonyos élelmiszerek vagy azok egyes összetevői által kiváltott hatást értjük, amikor a szervezetünk nem tud egy ételt teljesen feldolgozni.
A hüvelyeseknek – bab, borsó, lencse – is van ilyen hatásuk. A növény ugyanis védekezésül bizonyos aminosavakat termel, melyek a szervezetünkbe kerülve, meggátolják a fehérjék, keményítők emésztését, beépülését. Ilyen betegség a latirizmus, amit a száraz borsó okozhat. A lábak, a hólyag, a bél bénulásához, agykárosodáshoz vezet. Európában a betegség már eltűnt, de Indiában még fellelhető. A hüvelyeseket épp ezért kell – a zsenge cukorborsó kivételével – kizárólag főzve fogyasztani. A babot nem is szoktuk nyersen enni, ám Angliában különösen az elmúlt években több mérgezést jegyeztek fel, ugyanis a nyers ételeket favorizálók körében divat lett nyers vagy félig főtt vörös babot a salátákba keverni. Egy másik megbetegedést, a favizmust, a lóbab okozza. Hirtelen rosszullét, láz, véres vizelet, lép- és májduzzanat a tünete. Főleg a maláriától veszélyeztetett országokban ismert, pedig ott is megtanulták az emberek, hogy miként méregtelenítsék a babot. Mégis, tudatosan vetik be a bennük lévő hatóanyagokat a malária ellen. Inkább a bab mellékhatásait választják, mintsem az életveszélyes maláriát.
Most akkor együnk vagy ne együnk babot? A bab és a többi hüvelyes bőven tartalmaz fehérjét, ballasztanyagokat, B-vitamint, nyomelemeket, káliumot, magnéziumot, vasat és cinket. Évezredek óta az alaptáplálékok közé tartozik.
Püthagorasz kedvét a hüvelyesek fogyasztásától talán a viharos szélmozgások is elvették, amiért a cukortartalom a felelős: vízzel vegyülve, fogyasztás után, a vastagbélben lévő baktériumokkal érintkezve képződnek ugyanis azok a gázok, melyek igen kellemetlenek lehetnek.Ezektől a hatásoktól könnyen megszabadulhatunk. Már az író, Alexander Dumas, a Konyhaművészet nagy szótára című művében, ezt írja a babról: „kössünk egybe egy kis csomag fahamut, és tegyük a főzővízbe, még jobb, ha szódabikarbonátot használunk, akkor a makrancos bab megadja magát”. A puffadást, szélmozgást csökkenti, ha beáztatjuk a babot, ezt a vizet leöntjük, és frisset használunk a főzéshez. A köszvényesek és vesebetegek a bab magas purintartalma miatt azonban legyenek óvatosak, mivel a purin megemeli a húgysavszintet. A gyulladásos bélbetegeknek úgyszintén ajánlatos tartózkodniuk a hüvelyesektől, ám mindenki más bátran fogyassza, különösen az őszi és téli hónapokban. -jm-
