Ha valaki pisztolyt szorít a fejemhez sem mondom meg, hol találkoztam először ezzel az étellel - San Francisco-ban, az egyik kedvenc arab éttermünkben, vagy itthon, az Akácfa utcai Mazel Tov-ban, de szerintem lényegtelen is.
Szerelem volt első kóstolásra, meg másodikra is, akármi is a sorrend.
Nem is értem, miért nem hoztam még itt fel ezt a témát, mert a gránátalmás máj valószínűleg a leggyorsabb különleges vacsora, hacsak nincs a hűtőnkben valami egészen jó minőségű, érlelt pecorino meg guanciale, mert ez esetben az igazi carbonara nyert.
Sőt, mióta minden sarki kisboltban beszerezhetünk gránátalmát - komolyan, néha olyan két négyzetméteres, koszos kis éjjel nappalik árulják, hogy csak hüledezek - még azt sem lehetne mondani, hogy nagyon vadászni kell a hozzávalókat.
Az eredetileg libanoni, lánynéven Sawda djej egy tizenöt perces művelet eredménye, aminek a lényege
- a hirtelen megsütött, kívül szépséges barnára pirult, belül krémesen puha csirkemáj
- és a savanykás gránátalma magok könnyed hármas randija,
- némi egészben sült fokhagymagerezddel.
A történeti hűség kedvéért hozzá kell tennem, hogy az igazán autentikus változatban gránátalma szirup van a nádcukor helyett, de a szakadó esőnek köszönhetően - no meg annak, hogy gránátalma szirup még nincs minden sarki kispiszkosban - én most kicsit csaltam. De legalább bebizonyosodott, hogy még így is szuperfinom, úgyhogy ha rákívántatok, csak a szirupért ne tegyetek egy extra kört hazafelé valami különlegesebb boltba!
Ami a lényeg - ha valaki életében főzött már májjal, akkor biztosan nem tudja elrontani, és ilyen rövid idő alatt tényleg csak nagyon kevés vacsorát lehet összepakolni.
Köretnek a kuszkusz remekül megy hozzá, de félbe vágott és roppanósra pirított pitával is nagyon jó párost alkot. Ha pedig maradt egy adag a gránátalma magból, akkor azt tegyük légmentesen záródó dobozba, és reggelire keverjük össze mézzel, joghurttal meg egy kevés müzlivel. Így a másnapunk is jól fog indulni!
