A bejgli és a mézeskalács gyakorlatilag már a karácsony szinonimái. Nem készítjük soha máskor, csakis ezekben az időszakokban. Nem tiltja persze senki, de valahogy akkor jön el az ideje, akkor „kell” ezeket enni, és eszünkbe sem jut mondjuk nyár közepén nekiállni.
Furcsa, hogy a húsvéthoz viszont nem kapcsolódik egyetlen édesség sem. Talán ha rá kellene húznunk valamire, akkor a sárga túró lenne az, de ezt meg édességnek nevezni, hát, azért az erős túlzás. Nekem viszont az idei évtől már van húsvéti édességem, egy üde és nagyon tavaszi linzer!
Anno, ahogy a legtöbb kezdő, én is féltem a linzertésztától, mert szakad, törik, és nehéz vele bánni. Ez pontosan így van, de csak abban az esetben, ha rossz receptet használunk, vagy valamelyik lépést elhibázzuk. A klasszikus arány a 3:2:1, azaz három rész liszt, két rész vaj és egy rész porcukor.
Azóta már számtalanszor használtam linzertésztát, és időközben a receptet is csiszolgattam és tökéletesítgettem. Az eredeti arányokon annyit változtattam, hogy picit több cukrot, és ezzel együtt több tojást is teszek bele, nekem így tökéletes az állaga. Ha valóban keksz lesz belőle (és nem mondjuk egy pitealap), akkor egy csipet sütőport is érdemes hozzáadni, így lesz igazán könnyű a tészta.
Hiába van sokaknak kiváló receptje, az linzert leggyakrabban a sütéssel rontjuk el. Attól félünk, hogy még nem sült át eléggé, és jó barnára pirítjuk, ami nagy hiba, mert ezzel tökéletesen kiszárítjuk, és nem omlós lesz, hanem szétmorzsálódik az egész. 10-12 perc bőven elég neki, és nem baj, ha a teteje még kicsit puha, ahogy kivesszük és hűl, szépen megkeményedik.
Na de akkor rátérve a húsvéti linzereimre: két nagyon fontos összetevője van. Az egyik, hogy a tésztájába kerül egy kevés egész mák. Én csak azért tettem bele, hogy szebb legyen a tészta maga az apró fekete pöttyökkel, és azt gondoltam, hogy olyan kevés ez a két evőkanál, hogy az íze nem is érvényesül majd. Aztán kiderült, hogy dehogynem, és még milyen kellemesen - finom érezzük csak a mákot, de a citrommal együtt isteni.
Mert igen, ebbe nem a hagyományos barack- vagy piros gyümölcsös lekvár megy, hanem egy vajas-citromos krém, amit akár önmagában is képes lennék megenni. Nagyon tavaszi, nagyon virágos, nagyon friss, és nagyon húsvéti. Ja és vigyázat, nagyon gyorsan is fogy!
