A leghazaibb élelmiszerünk: a KAMUTRAPPISTA, amit nekünk szült meg a szocializmus

Mindenki ismeri, szereti és vásárolja a trappista sajtot, de azt tudjátok-e, hogy nem sok köze van az eredetihez?

Ha magyarként kimondjuk a 'sajt' szót, a fejünkben ehhez passzoló kép több mint valószínű, hogy a trappista körvonalait dobja majd ki, és maximum azért képzelünk rá pár lyukat is, mert amikor kiskorunkban sajtot rajzoltunk, az mindig lukacsos volt. De hogyan lehet az, hogy Magyarországon a SAJT az a trappista, pedig alig van köze az igazi trappistához, ráadásul nekünk sem volt semmi közünk hozzá a világháborúk előtt?

Akkor most engedjétek meg, hogy bemutassam újra az ország sajtját, a Port-du-Salut-t, vagyis magyarosított nevén: a Trappistát.

A trappista sajt eredetileg a francia Mayenne vidékről származik. A 18. század elején a Notre Dame de Port-du-Salut francia kolostorban élő trappista szerzetesek készítették először. Félkemény, lágy és édes ízű sajt, ami könnyen felismerhető narancssárga kérgéről, tehát ha jól sejtem, legtöbbünk még sohasem találkozott vele, hiszen a szupermarketekben található olcsó, darabolt tömegsajt ezen a néven se nem édeskés, se nem narancssárga kérgű – ami azt illeti, nincs is kérge. Ennek oka, hogy egy igen csak leegyszerűsített eljárással készül a legtöbb üzemben, ahol az érlelés minimalizálva van, hogy hetek alatt a polcokon találhassa magát, ugyanis pont ebben a formájában kötődünk hozzá immár 70-80 éve.

Ilyesformán a trappista a magyar konyha drogja, bár talán ez egy kicsit túlzó hasonlatnak tűnhet, de akit gyerekkorában elkapott, azt sosem engedi el igazán. Ennek oka talán abban rejlik, hogy szemben a többi háború után preferált népellátó alapélelmiszerekkel, a trappista sajtot mindenre IS rátettük. Ennek köszönhetően a parizerrel vagy a sport szelettel ellentétben hiába érkezett meg a választék, az a bolognai már trappistával volt igazi, és nem parmezánnal, a mozzarella „drága”, az összes többi meg szimplán büdösnek lett titulálva. Persze tisztelet a kivételnek, de a hazai sajtfogyasztás több mint 40%-át még mindig a trappista teszi ki.

A kármentő szocialista sajt

Egészen hihetetlen tény, hogy ez a sajtmesterek által csak „fehérje és zsírmassza keverékének” hívott sajt tényleg csak a mienk. Az eredeti Trappista ritkán bár, de előfordul a világon, a mi saját kis megoldásunkat azonban sehol sem találjuk meg a bolygón máshol, ugyanis ez konkrétan nekünk készült. Ez egész pontosan úgy történt, hogy a szocialista érában pontosan meghatározták, mennyi tejterméket kell előállítani a népnek, és a joghurt, a kefir és a túró után fennmaradó tejjel is kezdeni kellett valamit. Így a maradék tejből kicsapatták a zsírt és a fehérjét, majd megpréselték, négy óra múlva pedig besózták, és egy napos szikkasztás után mehetett is egy műanyag zacsiba, ami nem sokkal később már robogott is a boltokba. Így született meg a kármentő sajt, vagyis a magyar trappista, ami jellegtelen íze és könnyen kezelhető állaga miatt tökéletes terméknek bizonyult egy a sajtokhoz alig konyító társadalomnak.

De mi is ezzel pontosan a baj?

Ha eljutott idáig a kedves olvasó, már minden bizonnyal felment benne a pumpa, hiszen gyakorlatilag azt írtam le, hogy át van verve évtizedek óta, ugyanakkor több mint valószínű, hogy az egyik kedvenc sajtjáról van szó, amitől esze ágában sincs megszabadulni. Isten igazából nem dől össze a világ, ha mi továbbra is békésen eltrappistázgatunk, de legyen a szemünk előtt az, hogy nem azért szeretjük ezt a nagyon is magyar masszát, mert finom, hanem mert semmilyen, és ezen nőttünk fel. Ugyanakkor az egyre szigorúbb fellépésnek hála, a valódi Trappista sorsa alakulhat úgy, hogy csak a valóban Trappistákat hívhassák így, és ha ez bekövetkezik, talán eggyel óvatosabban vesszük ki a hűtőpultból a „félkemény fehérjemassza” feliratú előrecsomagolt háromszögeket. Mondjuk a "kecsappal" javított poros bolognai valóban ezzel az igazi...

Ezeket olvastad már?

Ezeket olvastad már?

Hirdetés

Támogatott tartalom

Hirdetés

Támogatott tartalom

Címlapról ajánljuk

További cikkek