Egy új tanulmány kísérleti bizonyítékot szolgáltat arra vonatkozóan, hogy a késői étkezés csökkenti az energiafelhasználást, fokozza az éhséget és a zsírszövet változásait, amelyek együttesen növelhetik az elhízás kockázatát. Az elhízást pedig nem szabad félvállról venni: komoly népegészségügyi kockázatot okoz, sokszor a 21. század népbetegségének is szokták nevezni. Az elhízással krónikus betegségek sorának növekszik meg az előfordulási esélye, ilyen például a cukorbetegség, vagy a különböző daganatos betegségek.
Bár elég régi városi legenda, hogy ha az ember fogyni akar, este 6 után már ne egyen, kevés tanulmány vizsgálta átfogóan a késői étkezés hatásait a testsúlyszabályozás három fő szereplőjére, és így az elhízás kockázatára: a kalóriabevitel szabályozására, az elégetett kalóriák számára és a molekuláris változásokra a zsírszövetben.
A Brigham and Women’s Hospital kutatóinak új tanulmánya viszont most megállapította, hogy az evés időpontja jelentősen befolyásolja az energiafelhasználásunkat, az étvágyunkat és a zsírszövetben lévő molekuláris útvonalainkat. Eredményeiket a Cell Metabolism című folyóiratban publikálták.
A kutatók 16 túlsúlyos beteget vizsgáltak. Minden résztvevő két protokollt teljesített: az egyiket szigorúan ütemezett korai étkezési ütemezéssel, a másikat pedig pontosan ugyanazokkal az étkezésekkel, csak mindegyiket körülbelül négy órával későbbre tervezték. Az egyes változatok előtti utolsó két-három hétben a résztvevők rögzített alvási és ébrenléti ütemtervet tartottak fenn, a laboratóriumba lépés előtti utolsó három napban pedig szigorúan azonos étrendet és étkezési ütemtervet követtek otthon. A kutatás során a résztvevők rendszeresen dokumentálták éhségüket és étvágyukat, a nap folyamán gyakran adtak kis vérmintát, és megmérték testhőmérsékletüket és energiafelhasználásukat. Annak mérésére, hogy az étkezési idő hogyan befolyásolja az adipogenezisben részt vevő molekuláris útvonalakat, vagy hogyan tárolja a test zsírt, a kutatók a résztvevők egy részcsoportjától zsírszövetmintát gyűjtöttek a laboratóriumi vizsgálatok során mind a korai, mind a késői étkezési protokollokban.
Az eredmények azt mutatták, hogy a későbbi étkezés hatást gyakorolt az éhségérzetre a leptin és a ghrelin hormonokon keresztül, amelyek befolyásolják az étvágyat.
A jóllakottságot jelző leptin hormon szintje csökkent a 24 óra alatt késői étkezési körülmények között a korai étkezési körülményekhez képest. Amikor a résztvevők később ettek, lassabban égették el a kalóriákat, és a zsírszövetük is megváltozott, úgy, hogy az elősegítse a növekedést.
Az eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a túl késői étkezés összefüggésbe hozható az elhízással.
Bár a kutatás kis számú résztvevővel zajlott, az eredmények összefüggésbe hozhatók a korábban végzett, nagyobb kutatásokkal, amelyek szintén a lefekvéshez képest mért túl késői étkezések ellen szólalnak fel.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
