Sok olyan zöldség létezik, amit a gyerekek nehezen fogadnak el. A karfioltól és a brokkolitól elhiszem nekik, hogy ódzkodnak. Főzéskor a konyhában ugyanis komoly pukiszag tud képződni, ami nem feltétlenül azt sugallja nekik, hogy ez egy finom falat. De a karalábé nekem sosem volt ez a kategória. Gyermekkoromban imádtam a zsenge, hasábokra vágott darabokat a fogaim között elroppantani, miközben főtt a levesalap, és arra vártunk, hogy végre a lábasba dobhassam a többi zöldséggel együtt. Már a feladat is megtisztelő volt, amit az elsők között rám bíztak a családi konyhánkban.
A nyári, friss, kisebb, roppanós karalábék szinte kiáltanak azért, hogy nyersen fogyasszuk őket. Pár éve, még a nagy lezárások előtt, az egyik külföldi utamon, a repülőn, ahogy szoktam, elolvastam a légitársaság magazinját. Ezekben mindig van egy-két figyelemreméltó, mesterszakácsok által megalkotott recept. Amit találtam, az egy zelleres előétel volt, ennek az emléke villant be, amikor a karalábécarpacciot összeállítottam.
Nincs benne semmi különleges, ha csak az nem, hogy a szép zöld, zsenge leveleket is felhasználjuk a receptben. Pesztót készítünk belőlük, amivel megízesítjük és színezzük a mandolinon hajszálvékonyra szelt, és citromos-olívaolajos-mézes pácban pihentetett karalábét. Ízben és látványban gránátalmamaggal dobjuk fel az üde előételt. E helyett vagy mellett, tehetünk rá még almaszeleteket, kockákat. Mi kellhet még több egy csodálatos nyári napon? Találjatok ki hozzá illő főételeket, vagy szervezzetek egy kerti grillezést, miközben sül a rácson a hal és a zöldség, kínáljátok a vendégeket karalábécarpaccioval!
Fotók és recept: Bagdi Gréta
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több finomság itt:
