Csak általános lustaság vagy valódi fiziológiai oka van annak, hogy egy-egy kiadósabb étkezés után elálmosodunk, sőt, ha lehetőség van rá, akkor le is dőlünk egy kis szundira? Nemrég egy gasztronómiai podcastban kutatók beszéltek a kajakómáról, és kiderült, nemcsak beképzeljük azt az ólmos fáradtságot, ami elnehezíti a végtagjainkat és a szemhéjunkat az evést követően, hanem ténylegesen lelassulunk. Sőt, más következményei is vannak!
A Gastropod élelmiszertudományi és -történeti podcast nemrég a kajakóma meglepően összetett témájába kalauzolta el a hallgatókat Cynthia Graber és Nicola Twilley műsorvezetők irányításával, szakértőként pedig Subha Mani, Justine Hervé és Nikolay Kukushkin vettek részt a beszélgetésben, és osztották meg az eddigi tudományos eredményeket a témában.
Mi az a kajakóma?
A kajakóma nyilvánvalóan messze áll a valódi kómától, de jól szemlélteti, hogy az emberi akaratnál erősebb és elkerülhetetlen állapotról van szó, amit az étel indukál. A kissé pongyola hétköznapi elnevezésen túl persze szakszerű kifejezés is van a jelenségre, ami nem más, mint a „posztprandiális somnolencia”. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy az étkezést követően fáradtnak érezzük magunkat.
Alapvetően az éberség csökkenéséről van szó, amely az étkezés elfogyasztása után egy-két órával következik be
- magyarázta Justine Hervé, a Stevens Institute of Technology közgazdaságtudományi adjunktusa.
De vajon tényleg létezik, vagy csak placebohatásról van szó?
Hervé és Mani több más tudós kutatásai megerősítik, hogy a kajakóma nemcsak urbánus legenda, amire az evés utáni lustálkodást fogjuk, hanem tudományos eszközökkel is bizonyítható.
Kutatásukban több mint 4000 indiai diákot tettek próbára a nap folyamán különböző tantárgyakból, különböző időpontokban - egyesek röviddel étkezés után, mások több órával később töltötték ki a teszteket. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a diákok, akik az étkezés utáni első órában vizsgáztak, észrevehetően rosszabbul teljesítettek.
Az étkezés utáni időszakban történő tesztelésnél minden teszt esetében 5-9%-kal csökkentek a kognitív képességek. Ez jelentős csökkenést jelent a teljesítőképességben
- magyarázta Hervé.
A kutatók azt is figyelembe vették, hogy a diákok talán csak azért tettek kevesebb erőfeszítést a teszteken, mert evés után álmosak voltak. Ennek megállapítására megvizsgálták, hogy a diákok az étkezés utáni időszakban mennyi idő alatt teljesítettek egy vizsgát. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a gyerekek, akik nem sokkal korábban több ételt fogyasztottak, átlagosan ugyanannyi idő alatt fejezték be a tesztet, mint társaik.
Több mint fáradtságérzet
Az eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy a kajakóma és a vele járó testi tünetek nemcsak hogy valóságosak, hanem többek puszta fáradtságérzetnél - kognitív károsodásról is szó van.
Azok, akik egy órával az étkezésük után végezték el a tesztet, ugyanolyan keményen próbálkoztak. Egyszerűen csak nem volt bennük elég energia
- állítják a kutatók.
A gazdasági helyzet függvénye is lehet
Fontos azonban megjegyezni, hogy az, hogy az evés utáni „kóma” milyen mértékben befolyásolja a gyermek gondolkodási képességét, a gazdasági erőforrások függvényében eltérő lehet. Lehetséges, hogy azokat, akik nem jutnak hozzá elegendő ételhez folyamatosan, drasztikusabban érinthetik ezek a hatások.
De másképp is nézhetjük a kérdést: a gazdasági helyzet súlyosbíthatja a kajakómát, mivel lehetővé teszi, hogy az ember nagyobb mennyiségű és jobb ételeket engedjen meg magának. Ugyanakkor a magasabb jövedelmű háztartások tágabb ismeretei a kajakómáról enyhíthetik annak hatásait, mivel tudatosan dönthetnek úgy, hogy kisebb adagokat esznek a munkahelyükön, vagy kávét/teát isznak, hogy minimalizálják a hatást”.
TIPP: ettől függetlenül nem árt, ha várunk egy órát étkezés után, mielőtt vizsgázunk vagy prezentációt tartunk a munkahelyünkön.
Mi okozza a kajakómát?
Számos teória született már az evés után fellépő elviselhetetlen fáradtságra magyarázatként.
Korábban úgy vélték, hogy a kajakómát az okozza, hogy evés után az emésztőrendszerben fokozódik a véráramlás, ami eltérítheti a vért az agyba jutástól, de elvileg ezt már megcáfolták.
A triptofán nevű aminosavnak – amiből a húsok kimondottan sokat tartalmaznak - gyakran tulajdonítanak álmosító hatást, ami magyarázná, hogy például ünnepekkor, amikor különösen sok húst fogyasztunk, miért jön ránk a fáradtság. Kukushkin azonban hangsúlyozta, hogy „úgy tűnik, mégsincs olyan nagy hatása”.
A műsorban a tengeri csigákkal kapcsolatos kutatásokról is szó esett: Kukushkin és társai megállapították, hogy egy inzulinszerű hormon, az aplysia, amely a tengeri csigák bélrendszerében termelődik evéskor, az emberi kajakómához hasonló reakciót eredményezett az állatoknál. Bár az eredmények ígéretesek, még túl korai lenne következtetéseket levonni ebből az emberekre nézve, mivel morfológiailag eléggé különbözünk a tengeri csigáktól.
Mivel az okát nem ismerjük, így egyelőre biztos ellenszere sincs a kajakómának, de a jó hír, hogy egy kis evés utáni szundi egyáltalán nem ártalmas.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
