Hogy a jó velő "forró, mint a babám szíve" azt Krúdy Szindbádja óta tudjuk. Amit már jóval kevesebben tudnak a sokat idézett jelenetről, hogy Huszárikék kihagyták az eredeti novellában szereplő kérdést, amit Szindbád tesz fel Vendelinnek: "Nincs valami leves-erősítőjük? Maggi vagy ilyesféle?"
A jelenetben csak az látszik, hogy Latinovits egy barna üvegből csepegtet a levesbe, mielőtt bicskájával erős paprika darabokat vagdos a tányérjába. Nem is értem, hogy a Maggi hogy nem csapott le még le a ziccerre, hogy Krúdy legnagyobb magyar gasztroarca az 1926-ban, a Nyugatban megjelent novellájában Maggival turbózza azt a húslevest, ami a hazai húslevesek Csimborasszójának számít az 1971-ben bemutatott filmadaptáció óta. Mindegy, én szóltam, majd most kiderül, hogy a Maggi marketingesei olvassák-e a blogomat!
Elkalandoztam, mert igazából nem is húszas évben újdonságnak számító leves erősítőkről, hanem az azt követő velős pirítósról akartam néhány szót ejteni. A velő esetében egyszerűen nem lehet megkerülni Krúdyt, én legalábbis akárhányszor meglátok egy gőzölgő, velőt rejtő lábszárat, eszembe jut a babám szíve hasonlat, ami véleményem szerint az egyik legétvágygerjesztőbb és legerotikusabb mondat a magyar irodalomban. De nyilván nem csak ezért szeretem a velős pirítóst. Olyan egy kicsit, mintha egy miniatűr disznóvágáson lennénk - még akkor is, ha két különböző állatról van szó - cafatos csontokkal operálunk, aztán meg élvezzük, hogy folyik a tömény zsír.
Szerencsére a sikítás és a koránkelés kimarad, mint ahogy a húsfarkas utántöltése is a dermesztő hidegben. És én még nem futottam bele elrontott velős pirítósba - a legnagyobb csalódásom a műfajjal kapcsolatban eddig az volt, mikor egy étteremben a három csontocskámból az egyik üres volt - de ez nem jelenti azt, hogy nincs jó, még jobb, és legjobb velős pirítós.
Na, én most a számomra legjobbat hoztam el nektek. A titok abban rejlik, hogy az amúgy kötelezően kapcsolt fokhagymát nem csak úgy, nyersen kenegetjük rá a pirítósra, hanem megsütjük, és utána némi friss, nagyon finomra vágott petrezselyemmel együtt egy agyrobbantóan finom krémet keverünk ki belőle. Ez a krém megy a pirítós és a velő közé plusz rétegnek. A velőt pedig nem megfőzöm, hanem sütőben sütögetem, ami szintén egy plusz ízt az az egésznek. Ilyenkor azt szoktam mondani, hogy ha van kedvetek, próbáljátok ki...de ez esetben egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy nincs kedvetek most azonnal beleharapni!
Ja, és ha nem hiszitek a Maggis dolgot, itt lehet ellenőrizni. :)
