Egy New York-ban élő angol ismerősöm arról panaszkodott, hogy az egyetlen dolog, ami a legjobban hiányzik neki külhonban, az a Sheperd’s pie, tehát a birkapásztor pite, melyet, ahogy nevéből is következik, bárányhúsból készítenek. Ott egyszerűen nem lehet sehol fellelni, pedig neki akár az egyszerűbb, marhából készült Cottage pie is megfelelne. Bárány farmok kevésbé fordulnak elő az amerikai ranch-eken, szarvasmarhát tartanak mindenhol, úgyhogy kitalált egy amcsi megfelelőt, a cowboy pie-t. Most már csak a megvalósításban kell jeleskednie.
Ahogy nálunk a halászlét minden Duna melléki településen másféle módon készítik, úgy a pásztor pitének is megvannak a különböző típusai.
Az írek zellerrel sütik és nem tesznek a tetejére parmezánt, mint Gordon Ramsey. A krumplipürét szerecsendióval ízesítik, de a húshoz nem tesznek sem rozmaringot, sem kakukkfüvet. Úgy vallják, hogy ők készítették és találták fel ezt az ételt elsőként. A Sheperd’s pie elnevezés 1885-ben látott napvilágot. Egy korabeli szakácskönyv író, a Wiltshire-i születésű Jane Grigson tollából származik. Ezt a tényt meghazudtolva az írek úgy vélik, ők már a XV. században feltalálták, pedig akkor még az európaiak fel sem fedezték Amerikát, a burgonya őshazáját.
A pásztor pitét eredetileg hétfőnként készítették, hogy a vasárnapi sült maradékát felhasználják. Ez a tradíció a mai napig létezik. Nagyon sok angol ember bálványozza a roppanós tetejű ételkülönlegességet. A sheperd’s pie egyik legismertebb bálványozója a Rolling Stones gitárosa, Keith Richards. Nemrégiben megjelent önéletrajzi írásában, mely Life címmel jelent meg, említést is tesz róla: “It’s now famous, my rule on the road. Nobody touches the shepherd’s pie until I’ve been in there. Don’t bust my crust, baby. It’s written in the contract.” Röviden, csak nehogy valaki be merje törni az ő pitéjének a tetejét! Turnéi során még írásba is foglaltatja a pitével kapcsolatos szabályait, sőt, lehet, hogy külön paragrafus is szól róla. Ez aztán az igazi pite-fetisiszta hozzáállás!
