A hét bloggere: Anchan

Eheti kiemelt bloggerünk eredeti ázsiai konyhát visz férjével. Céljuk, hogy blogjukon és a NoSalty-n keresztül minél több emberrel megismertessék a keleti hagyományokat.

A tea története

A legenda szerint a tea feltalálása a kínai Shennong császár és kultúrhérosz nevéhez kötődik, aki a földművelés és a gyógynövényismeret tudományával is megismertette a kínaiakat. Kutatások alapján az emberiség nagyjából 3000 éve előbb zöldségként, majd gyógyszerként, később pedig gabonákkal keverve, levesként fogyasztotta a Camellia sinensis leveleit. A Tang dinasztia alatt a teafőzet fogyasztása kedvelt tevékenységévé vált a művészeknek, a nemességnek és az uralkodói osztálynak, akik számára a teázás a lélek és a tudat művelését szolgálta. Ugyanakkor népszerű itala volt buddhista és taoista szerzeteseknek is, akik az ige terjesztésével egy időben juttatták el a teázás szokását Koreába majd Japánba is.

A Song dinasztia korától kezdve a tea már minden népréteg számára hozzáférhető lett, sőt, egy kínai mondás szerint a hét legfontosabb fogyasztási cikk egyikévé vált az ecet, a szójaszósz, a rizs, a tűzifa, a só és az olaj mellett, amelyből mindig kell lennie egy otthonban.

Tea, mint gyógyszer

A teát a hagyományos kínai orvoslás is számon tartja gyulladáscsökkentő, vízhajtó, fejfájást és kimerültséget mérséklő, szomjoltó, józanító hatása miatt. Ezen kívül étkezés után fogyasztva könnyíti, gyorsítja az emésztést is. Hosszú távú rendszeres, de mértékletes fogyasztása segít kezelni illetve megelőzni a „három magas betegség” (三高症- san gao zheng), azaz a magas vérnyomás, magas vércukorszint és magas vérkoleszterin-szint kialakulását.

Tea és kultúra

Számos egészségre gyakorolt jótékony hatása mellett a tea komoly kulturális értéket is hordoz magában, ami főleg magas élvezeti értékének köszönhető. Elsősorban Kína dél-keleti, hagyományos teatermelő régióiban (Yunnan, Fujian, Zhejiang, Sichuan, Guangdong, Anhui, Hunan, stb) virágzik a színes és izgalmas teakultúra, az európai stílusú borkultúrához hasonlóan. A különböző teafajták a borokhoz hasonló komplex ízekkel rendelkeznek, illetve elnevezéseik is sok esetben az eredeti termőterületeikről árulkodnak. A teát évente kétszer, ősszel és tavasszal szüretelik, ami arrafelé legalább annyira fontos esemény, mint nálunk a szőlőszüret, a tea viszont a borral ellentétben annál finomabb és értékesebb, minél frissebb. A tavaszi frissen szedett tea számít a legkelendőbbnek.

Ezerízű tea

A minőségi, natúr zöldtea (緑茶-lu cha) fajtától függően zöldborsó, spárga, brokkoli, spenót, valamint pörkölt mogyoró, sült gesztenye ízeket rejthet magában, néha pedig a száraz fehérborok fanyarságát tükrözi vissza a főzetben.

A vöröstea (红茶-hong cha) a nálunk ismert feketeteával feleltethető meg, édes barackos, sütőtökös, illetve szárított paradicsomra emlékeztető ízeket, illatokat lelhetünk fel bennük. A zsenge aranyrügyekből készült vörösteák íze visszafogottabb, virágos jegyeket is hordoz.

Hagyományos kínai gongfu teaszett

A wulong (乌龙茶-wulong cha) vagy oolong teák egy méltatlanul mellőzött, nagyon ízgazdag teatípusba tartoznak, zöld és sütött verziójuk is ismert. A zöld wulong tea élénk, tavaszias, gyöngyvirág, orgona, orchidea és jácintvirágokra emlékeztető illata természetes fermentálási eljárásnak köszönhető, ami miatt sokak kedvence lesz már az első kóstolás után. Az oolong teákat különböző fokú pörkölési eljárásokkal is feldolgozhatják, ennek köszönhetően édes fűszeres, vaníliás, fahéjas íz, friss kalácsillat, karamelles, kellemesen füstös karakter bukkanhat fel bennük. A rózsabimbóval, oszmántusz virággal, ginzenggel ízesített wulong teák is sok teafogyasztó kedvencei.

A zsenge rügyekből készülő fehérteákat (bai cha-白茶) sokszor alacsony koffeintartalmuk miatt részesítik előnyben, kortyolásuk közben pedig vadvirágok, szilva, fehér szőlő, főtt kukorica elevenedik meg nyelvünkön.

Puerh teák

A puerh teák (puer cha-普洱茶) mind közül talán a legtitokzatosabb kategóriát alkotják, ezért egyelőre szűk közönség rajong értük. Két fő típusa létezik: nyers (sheng cha-生茶) és érlelt (shou cha - 熟茶) vàltozat. A puerh tea egy ősi teafajta, melynek most is élnek több száz éves vadon élő példányai Dél-Kína erdeiben. A nyers puerh gyakorlatilag egy erős zöldtea, melynek fanyar gyümölcsös, vadvirágos illata, íze van. Az érlelt puerh teák speciális fermentálási eljáráson mennek keresztül, ami évekig, évtizedekig is eltarthat, és aminek köszönhetően probiotikus baktériumflóra fejlődik ki a bennük. Többek közt ezért lehet az is, hogy Kínában a gyomor gyógyszerének is tartják. Koffeinben gazdag, sűrű kávébarna főzetet ad, alapkaraktere földes, édes és kesernyés, melyhez datolyára, dióra, kámforra és gyógynövényekre emlékeztető íz társul. Többnyire korong, félgömb vagy tégla formájú alakzatokba préselve árusítják.

Beszerzés

A kínai teák nem véletlenül hódították meg annak idején az egész világot, a természetes, mégis gazdag ízek kedvelőinek különleges élményt nyújthatnak, de a megfelelő minőség kulcsfontosságú. Jó hír, hogy már nálunk is beszerezhetők a fent említett teák. Egyik kedvenc lelőhelyem a budapestiFlying Bird Teahouse, mert a folyamatosan megújuló kínálat mellett nagyon segítőkészek a választásnál, és általában felhívják a figyelmem az ínyencebb teafélékre is.

Anchan szakácsunk, vagyis Anikó receptjeit itt találod

További információt és keleti recepteket Anikótól itt találsz

Hozzászólások

Törölt felhasználó

Nagyon izgalmas cikk és jó tudni hogy itthon is lehet ilyen különleges és jó min?ség? teákat kapni!

Kaddu-Laḍḍu

Az édesanyám is talált valamelyik nagyobb bioboltban (Mediline? Herbaház?) bordás zárral csukódó zacskós kínai zöldteákat: egyik ?szibarackvirágos, másik rózsás, harmadik osmanthus-virágos. Most a rózsás van felbontva, tényleg remek min?ség?. Nagy teás vagyok kicsi korom óta (édesített köményteán éltem karonül? koromban), minden teafajtát szeretek a fekete teák kivételével (na, azoktól speciel túlpörgök és ingerlékeny leszek), szóval elég jól ismerem én is a kínai teákat. Érdekl?déssel olvastam a cikket, rendkívüli figyelemfelkelt?! Mindjárt meg is nézem Anchan oldalát, ha már itt tartunk, úgyis odavagyok a távol-keleti konyháért.

Címlapról ajánljuk

További cikkek