A festék a szintetikus kémia feltalálása előtt az illatszerekhez és a fűszerekhez hasonlóan drága kincs volt, mert kevés volt belőle, és messzi földről szállították.
A leggyönyörűbb, legtartósabb, legfényesebb természetes szín valamennyi közül a kármin (cochineal). A púderekben, pirosítókban és rúzsokban ma is használt festék – ami sok szintetikus pigmenttel ellentétben nem toxikus és nem okoz rákot, bár néhányan allergiásak rá – körül zajlott a történelem egyik legnagyobb ipari kémkedése, hozzá köthető a spanyol birodalom bukását megelőző gazdasági válság, valamint több száz gyilkosság. Az inkák és az aztékok az arannyal tartották azonos értékűnek a festéket, Montezuma kárminban szedte a meghódított területektől az adót, Cortez ámulva figyelte a pirosra festett női melleket, az Újvilág meghódítása után a spanyolok pedig az ezüst mellett legnagyobb értékben ezt a színanyagot hozták Közép- és Dél-Amerikából Európába. Ez adta a brit katonák vörös zubbonyának színét, és ételszínezékként is elterjedt: festettek vele lekvárt, süteményt, kolbászt, joghurtot és szárított halat, mégsem tudta senki, hogy miből készül.
A spanyoloknak az ipari kémek ismételt rohamai ellenére kétszázötven évig sikerült megőrizni a titkot és a monopóliumot, végül a hajtóvadászatban, amit az angolok, hollandok és franciák indítottak a megtörésére, egy francia botanikus nyert. Nicolas-Joseph Thiéry de Menonville magát gyógynövényeket gyűjtő orvosnak kiadva 1777-ben bejutott Oaxacába, és a legjobb termőterületekről lopott el egy kaktuszt a rajta élősködő bíbortetűkkel együtt. Kiderült: a kármin a nőstény rovarból készül (a hímek a megtermékenyítés után azonnal elpusztulnak), egy kilogramm festékhez pedig 155 ezer állat szükséges.
A természetes alapanyagok iránt megnövekedett érdeklődés miatt napjainkban újra termesztik a bíbortetűt, ételszínezékként E120 a neve. Amíg csak Dél-Amerikából lehetett beszerezni, csillagászati volt az ára, ma már 10 dollárért is hozzá lehet jutni kilójához. Találkozhatunk vele például eperízű joghurtokban, parizerben, cheddar típusú sajtokban, kekszekben, lekvárokban és egyéb élelmiszerekben is.
