Ön hány nőstény tetűt evett ma?

Míg évezredekig a bíborban születettek kiváltsága volt, hogy gyönyörű színekkel dekorálják magukat, ma már magunk vagy ételeink vonzerejét is növelhetjük festékekkel.

A festék a szintetikus kémia feltalálása előtt az illatszerekhez és a fűszerekhez hasonlóan drága kincs volt, mert kevés volt belőle, és messzi földről szállították.

A leggyönyörűbb, legtartósabb, legfényesebb természetes szín valamennyi közül a kármin (cochineal). A púderekben, pirosítókban és rúzsokban ma is használt festék – ami sok szintetikus pigmenttel ellentétben nem toxikus és nem okoz rákot, bár néhányan allergiásak rá – körül zajlott a történelem egyik legnagyobb ipari kémkedése, hozzá köthető a spanyol birodalom bukását megelőző gazdasági válság, valamint több száz gyilkosság. Az inkák és az aztékok az arannyal tartották azonos értékűnek a festéket, Montezuma kárminban szedte a meghódított területektől az adót, Cortez ámulva figyelte a pirosra festett női melleket, az Újvilág meghódítása után a spanyolok pedig az ezüst mellett legnagyobb értékben ezt a színanyagot hozták Közép- és Dél-Amerikából Európába. Ez adta a brit katonák vörös zubbonyának színét, és ételszínezékként is elterjedt: festettek vele lekvárt, süteményt, kolbászt, joghurtot és szárított halat, mégsem tudta senki, hogy miből készül.

A spanyoloknak az ipari kémek ismételt rohamai ellenére kétszázötven évig sikerült megőrizni a titkot és a monopóliumot, végül a hajtóvadászatban, amit az angolok, hollandok és franciák indítottak a megtörésére, egy francia botanikus nyert. Nicolas-Joseph Thiéry de Menonville magát gyógynövényeket gyűjtő orvosnak kiadva 1777-ben bejutott Oaxacába, és a legjobb termőterületekről lopott el egy kaktuszt a rajta élősködő bíbortetűkkel együtt. Kiderült: a kármin a nőstény rovarból készül (a hímek a megtermékenyítés után azonnal elpusztulnak), egy kilogramm festékhez pedig 155 ezer állat szükséges.

A természetes alapanyagok iránt megnövekedett érdeklődés miatt napjainkban újra termesztik a bíbortetűt, ételszínezékként E120 a neve. Amíg csak Dél-Amerikából lehetett beszerezni, csillagászati volt az ára, ma már 10 dollárért is hozzá lehet jutni kilójához. Találkozhatunk vele például eperízű joghurtokban, parizerben, cheddar típusú sajtokban, kekszekben, lekvárokban és egyéb élelmiszerekben is.

Hozzászólások

witch

Te, jo eg, pedig mar kezdtem megkedvelni a cheddart! :o)

fSzilvi

Ez gusztustalan, és teljesen felesleges "tömegmészárlás". Céklakivonat, paprikakivonat, egyéb növényi eredet? színezékek tökéletesen alkalmazhatók. Szerencsére van olyan gyümölcsjoghurt, amit nem tetvekkel készítenek.

koszider

Nem mondom, hogy örülnék, ha látható tetvek úszkálnának a joghurtomban, de így mégis jobbnak tartom, mintha valami szörny? szintetikus anyagból készülne a bíborszín. Engem ez nem zavar, sokkal inkább a mesterséges ételszínezék és aroma. (Állatbarát vagyok, de a tetvekért nem szakad meg a szívem. Meg ez az állatbarátság is olyan farizeus - már ha valaki egyébként húsev? -, szegény malackát sajnálom, de a füstölt csülök csak lecsúszik. Tudom, tudom, legyek hullott vegán.)

Címlapról ajánljuk

További cikkek

Egészséges ételek, amelyek nagy mennyiségben ártalmasak lehetnek

Attól, hogy valami egészséges, még nem biztos, hogy nagy mennyiségben is az – ez nagy igazság, és érdemes rá figyelni, ha nem szeretnénk hízni, vagy emésztési problémákkal küzdeni. Az alábbi ételek például, annak ellenére, hogy nagyon jót tesznek a szervezetnek, az ellenkező hatást váltják ki nagyobb mennyiségben.