A spárga azon kevés zöldségek közé tartozik, aminek a szezonját még nem sikerült egész évre kitolni. (Ízetlen) paprikát és paradicsomot egész évben kaphatunk, eper is akad decemberben, ha valakinek van rá gusztusa, de szezonon kívül, spárgából csak néha jött szembe egy-egy fás, vastag, egyáltalán nem guszta darab - de azok is a fehér fajták voltak. De a vékony, roppanós, ízletes, zsenge zöldspárga - na az csak ilyenkor van.
Úgyhogy ilyenkor kell magamat kiélni. Vannak a nagy öregek, mint a spárgakrémleves, a spárgás rizottó, és az abbahagyhatatlan hollandis spárga, de minden évben próbálok randomságokat is összedobni - lényeg, hogy spárga legyen benne! Ez most a kaliforniai zöld istennő szószalapján készült, csak eszem ágában sem volt kemény avokádóért órákig sorban állni munka után - így átvariáltam.
Ha egy hónappal előrébb lennénk, biztos tettem volna bele zöldborsót is, így a spárga és a citrom adja meg a dolog gerincét. Na meg persze a bacon!
Mondtam már, hogy a bacon olyan, mint a vaj, minden csak jobb lesz tőle?!
A vaj, a parmezán és a főzővíz pedig olyan mennyei emulzióval vonja be, mintha külön szószt készítettünk volna rá.
Ez az emulzió egyébként az egyik legzseniálisabb olasz tésztából, a cacio e pepe-ből lett merítve - szerintem érdemes begyakorolni, mert ha egyszer rááll a kezünk, pillanatok alatt elkészül, és akkor bármilyen szezonális zöldséggel feldobhatjuk a tésztát. Mindenesetre mindenképpen spárgával kezdjünk, mert aztán pillanatok alatt vége a tavasznak, és várhatunk egy évet megint.
