Vége a nyári szünetnek, a gyerekek számára újra kezdődnek a gondos-dolgos hétköznapok, koránkelés, házi feladatok, különórák, táskát bepakolni, tornazsákot kipakolni. Amennyire én vissza tudok emlékezni ezekre a napokra (meglepően élénken egyébként), merev gyomorgörcs és káosz volt mindig az első néhány őszi hét a közoktatás intézményeiben. Mármint nem az az idő, amit iskolában kellett tölteni, mert a régen látott barátoknak mindig lehetett örülni, hanem inkább a visszarázódás a mindennapos feladatokba, ráadásul délután sem a nagyi vigyáz már az ember lányára/fiára, és nem lesi minden kívánságát, anyunak pedig 8 óra munka után eszébe sem jut habos krémest sütni, mikor az ő szeme fénye azt kívánja.
Kemény pofonok ezek a valós világtól, én legalábbis akként éltem meg őket. Ha te is azt látod a csemetéden, hogy igazságtalanak és kérlelhetetlennek érzi az iskolai hétköznapokat, esetleg megpróbálhatsz kicsit a kedvében járni, lazítani a kötöttségeken. Persze reggel mindenképp fel kell kelni, és igenis időben be kell érni a suliba, a házit pedig természetesen meg kell csinálni, de estefelé innen-onnan ellopkodott percekből esetleg lehet szakítani fél órát egy kis társasozásra, rajzolgatásra, vagy csak átbeszélni a napot.
De a gyerekek szívéhez (is) sok esetben a gyomrukon át vezet az út. Könnyű lekenyerezni őket egy nyalókával, pattogós cukorral, hamburgerrel, de hosszabb távú sikereket érhetünk el azzal, ha megfőzzük nekik a kedvencüket. Egy esős szeptemberi délutánon, átfagyva és bőrig ázva hazaérve a suliból kizárólag egy nagy tál madártej segíthet. Vagy van más is?
Érzem én is, hogy nagyon kiszámítható és kispolgári a listám, de ha engem ilyesmivel vártak haza a suliból, tuti, hogy minden gondomat elfelejtettem – legalábbis amíg tömtem a fejem. Nálatok hogy nézne ki egy ilyen lista? És a gyerekeiteknél?
A gyermeklélek-melengető finomságok 5-ös, személyes listája így fest:
