Mit szeretnél Karácsonyra? Ugye ismerős ez a kérdés mindenkinek? Minden évben előkerül ez a téma, és legtöbbször az a válasz hogy "nem tudom..." vagy "semmit". Nyilván egyikkel sem lesz okosabb az érdeklődő fél, aztán egyre többet nyaggat, hogy ugyan mondj már valami épkézláb ötletet. Nos, idén én készültem erre a párbeszédre, és jó előre végiggondoltam, mi az, amitől boldogabb lennék. Jó, nyilván lennének nagyobb szabású ötleteim is, de végül aminek valóban örültem volna és megfizethető tétel volt a listán, az egy kolbásztöltő és egy bambuszpároló volt.
Ma már mindkettő boldog tulajdonosa vagyok, és bár a házikolbászgyártás még várat magára, a pároló túl van az első bevetésen. Igazából csak emiatt a recept miatt akartam, hogy végre igazi gőzbucit gyárthassak. Tavaly már volt egy próbálkozásom, de szerkezet híján akkor csak serpenyőben sütöttem ki a tésztát, és bár nem lett rossz, de nem volt teljes az élmény. Mellesleg van egy olyan alternatíva is, hogy egy nagy fazék forró víz fölé egy megfelelő méretű szűrőt teszünk, kibéleljük sütőpapírral, és mialatt gyöngyözik, meggőzöljük rajta a bucikat. Házi barkácsmegoldás ugyan, de annak jól jön, aki nekiállna a receptnek.
Na és akkor jöjjön a recept! A bao, avagy gőzbuci igen szép karriert kezd befutni itthon is, mi még anno Berlinben ettünk egy baromi jót belőle. A fűszeres, édeskés szósz, omlós hús, roppanós zöldségek, friss zöldfűszerek, pirított mogyoró - mind egy puha buciban. Szerintem többször nem is kell mondanom, miért imádom annyira. A recept alapjaDavid Changtől, a Momofuku séfjétől jön, kisebb módosításokkal. Például cukrot nem tettem a szószba, ellenben kanalaztam bele egy kevés narancslekvárt, ami nagyon jól illeszkedik az ízvilágba.
