Nem mondom el még egyszer, hogy mennyire érdekel a gasztroantropológia, mert szerintem már a könyökötökön jön ki, a gasztro-etimológiával viszont ritkábban jövök nektek. Egyszer kértem megfejtéseket a főzelék rendes angol nevére, de sajnos nem kaptam túl sok választ. Most a pogácsa, és a levélformára vágott dél-francia lepénykenyér közötti rokonságot fogom kicsit tárgyalni, bár be kell valljam, annak ellenére, hogy valamikor nyelvésznek képeztek, nem sok maradt meg bennem a hangok változásáról az etimológiában, csak annyi, hogy a hal finnül kala, és ez a finnugor rokonság egyik bizonyítéka (ha már gasztrónál tartunk).
A pogácsa-fougass ennél egy picit összetettebb, viszont kezdjük azzal, hogy a hamuban sült pogácsáról nyilván mindenki hallott, aki ebben az országban nőtt fel. A hosszú útra induló legkisebb fiú batyujába kerülő pogácsa azért sült hamuban, mert a mostohája még a hűlő kemence energiáit is ki akarta használni, így került a már nem fűtött búbosba egy adag kenyértészta. Esetleg arra volt hivatott, hogy a kenyérsütő letesztelje, hogy elég meleg-e már a kemence, bele lehet-e tenni az egész hétre esedékes kenyeret. Ez a jó szokás nagyon sok helyen megvolt, de természetesen, mint annyi más módszer, ez is az ókori Rómából származik. A panius focacius a latin focus, vagyis tűzhely szóból ered, és nyilván nem kell hozzá képzelőerő, hogy meg is találjuk, hogy az őspizza, a focaccia neve honnan ered. A focaccából egyértelműen következik a fougassa, mai nevén fougasse, a dél-francia lepénykenyér neve. Meg szerintem eléggé hallani benne a mi pogácsánkat is - csak jusson eszébe annak, akit nagyon idegesít, ha mások néha idegen eredetű szavakkal tűzdelik az ékes magyar nyelvet.
Így aztán a fougasse, ez a szép kis pizza ízű, tavaszi mintára vágott provance-i különlegesség igenis rokonságban áll a pogácsával - Q.E.D.
