Így a harmincon egy évvel túl jutottam el arra a pontra, hogy felrakatok magamnak egy fogszabályozó készüléket. Évek óta hallom a különböző fogászoktól, hogy ugyan nem vészes, de mire negyven leszek, már az lesz, és sokkal fájdalmasabb meg drágább lesz helyrehozni a természet adta fogsort, mint most. Volt persze nekem is gyerekkoromban kivehető verzióm, de a hangsúly a kivehetőn volt, ha a szüleim nem rendeznek minden este párnarazziát, akkor valószínűleg inkább a pára alatt töltötte volna a kötelező másfél évet, mint a számban. Na de mindegy, ha nem kerülne olyan sokba, amennyibe, nem is bánnám - ennyi idősen már nem fognak vasfogúnak nevezni a kollégáim (remélem) és különben is, a szép fogsor, meg a bevállalás menő.
Csak ne fájna. Mert higgyétek el, fáj. Na, nem kell belehalni, de azért kellemesen nyomasztja az állkapcsomat, és pont annyira zavaró, hogy ha találok egy 25 fok alatti pontot ebben az őrült kánikulában, akkor is legyen valami ami zavarhat.
Nem beszélve arról, hogy egy csomó ételről le vagyok tiltva.
Egy évig semmi kemény olajos mag, nulla pirítós, egész alma, körte, vagy bármilyen nagy, harapni való gyümölcs, viszlát reggeli pirítós, és így tovább. És még a nyár elmaradhatatlan kelléke a főtt kukorica sem kerülhet közel hozzám egy jó darabig. Most ebben a percben ez nem is zavar annyira, a fogaim amúgy sem vágynak semmi szilárdra, de akkor is.
Úgyhogy úgy döntöttem, hogy ha már ilyen idő van, és próbálom a lakást 23 fokon tartani, hermetikusan lezárni a külső hő elől, villanyt nem gyújtani, gázt nem bekapcsolni, amúgy meg csak pempőset enni, akkor kitolok én a fogtündérrel, és akkor is kukoricát ebédelek, csak épp gazpacho formájában.
Nektek van emléketek gyerekkorotokból, hogy anyu meg a nagymama hogy főzte otthon a kukoricát?
Tegye fel a kezét (vagy inkább nyomjon egy lájkot), aki állt egy órán át a tűzhely mellett a kuktát bűvölve, hogy készüljön már el az a nyamvadt kukorica. Lehet, hogy valami nyolcvanas évek gasztroeltévedésről van szó, de nekem az egész ismeretségi körömben mindenki kuktába nyomta szegény árva csöveket, és tényleg nem értem, hogy miért, mert 10 perc elég neki forró vízben, amúgy meg nyersen is nagyon finom.
Szóval ehhez a leveshez nem kell más, csak friss kukorica, paradicsom, paprika, fűszerek, és egy jó turmix - kellemes, hűsítő, nagyon nyári és nagyon kukoricás eredményt fogunk kapni.
Nesze neked kánikulába oltott fogszabályozás!
