Számomra két fesztivál jelenti a teljes kikapcsolódást. Megrendezésük sorrendjében: a Fishing on Orfű és a VOLT Fesztivál. Tavaly is jelentkeztem beszámolóval róluk, hogy azoknak, akiknek nem volt rá lehetőségük ott lenni, egy kis ízelítőt adjak Pécs és Sopron környékéről.
Fröccsözés Orfűn
Orfűre péntek késő este érkeztünk, javában folytak a késői nagykoncertek. Mindenképpen szerettünk volna zenész barátainkkal találkozni, így két színpad között ingáztunk, hogy mindkét kedvenc együttesünk muzsikájából hallhassunk egy keveset. Aztán hosszúra nyúlt az egymásnak való örvendezés, ezért másnap reggel csak telefonhívásra sikerült felébrednünk. A ránk váró nyolcvan fős fröccstúra brigádnak nélkülünk kellett első italát elfogyasztania a találkahelyen. Idén a borutca egy új, magaslati helyszínre költözött, ahol sokkal tetszetősebb környezetben és körülmények között válogathattunk a finomabbnál-finomabb borok garmadájából.
Idén kevesebb részt vállaltam a szórakoztató programok előadásából, inkább az egyes résztvevőkkel és kísérő borászunkkal, Tiffán Imrével beszélgettem. Csodálatos előadást tartott nekünk a Villányi Borvidékről, termőszőlőiről. A szélrózsa minden irányából érkező borkedvelő fiatalok között volt rendőr, zöldségtermesztő gazda, egyetemista és az egyetlen magyar Forma1-es pilóta Baumgartner Zsolt, személyesen. A tavalyihoz mérten, most valahogy kevesebb italellátmányt kaptunk vagy csak szégyellősebbek voltak a résztvevők, ezért a szépivó versenyen kevesen szerepeltek. Az utolsó helyszínen viszont bőkezűen osztották az áldást, felszabadult mindenki és az újabb megmérettetésre többen jelentkeztek. Az ajándék könyvek és CD-k gazdára találhattak.
Fröccstúra vezetőként felelősséget vállal az ember mások iránt. Ugyan idén nem volt negyven fok, de időnként figyelmeztettem fiatal útitársainkat, hidratáljanak, ne csak fröccsöt, vizet is vegyenek magukhoz. Amiről tavaly nem tettem említést, pedig a Nosalty olvasóit biztosan érdekelheti, hogy a Muskátli Udvarban tett látogatásunkkor életem, talán legfinomabb snidlinges pogácsáját, fokhagymás csavart sütiét és szilvás lepényét kóstolhattam. Hasonló receptekből adok itt és most ízelítőt.
A fesztivál különlegessége, hogy a legtöbb büfé, stand hagyományos magyar étkeket kínál: langallót, szalonnás lepényeket, kürtős kalácsot. Ez évben két nyertest tudok kihirdetni. Az egyik, a negatív hős: a kézi vezérlésű, nyárson sült malac, akinek nevet lehetett adni. Lehet, hogy egy kicsit morbidnak hangzik, de aznap Rozinak hívták a nemlétező állatot, ugyanis csirkék forogtak a fémrudakon, melyeket egy elgyötört arcú lányka forgatott. Mi mégis szívesen néztük a folyamatot, hiszen elég hideg volt este, jól esett a parázs melege. A másik, a pozitív hősünk: a ciabattába sütött csípős paprikás szalámi. Aki nem szereti az erőset, annak nem ajánlom. Mi kértünk bele paprikát, az viszont csak később derült ki számomra, hogy méreg erős. Szerencsére a szendvicsbe tettek még savanyú káposztát és reszelt répát, így jóízűen el lehetett fogyasztani. Ez valóban egy felüdítő különlegességnek számított, hasonlóval korábban, más fesztiválokon nem találkoztam.
Hogy VOLT?
Idén nem jelentkeztem élő adással az OpenAir rádióval a Voltról, így több időm jutott a fesztivál gasztronómiai feltérképezésére. Elsőként az szúrt szemet, hogy kevesebb elárusítóhelyet állítottak fel, mint tavaly. Miután végigböngésztem őket, nagy megnyugvással állapítottam meg, hogy a színvonalon nem esett csorba. A hatvankét hamburgeresből maradt hat, amelyek teljesen kiszolgálják a legkülönbözőbb ízlésű fiatalokat is. A Zingburger minőségi szendvicsétől a legnagyobb magyaros burgerig - amit persze édes, fehér buciban kaptunk – mindent megtalálhattunk. Ha pedig biztosra akartunk menni a Yugoslav büfénél álltunk sorba egy jófajta pljeskavicáért.
Ezeket olvastad már?
Az italárak nem emelkedtek tavaly óta: egy csapolt sörért 450, a dobozos változatáért 550 Ft-ot kértek. A fesztivál újdonsága az erdélyi konyha, ahol 400 Ft-ért volt kapható a miccs, melyről nemrégiben írtunk is. Akinek sült kolbászra vagy csirkemellre fájt a foga, annak 1400 Ft-tól kellett megválnia. Mind a gyrost, mind a hamburgert 1000 Ft körüli áron kaphattuk meg. Egy Zsámbék mellett lakó hölgy büszkén mesélte, hogy idén már Sopronban is kapható a töki pompos, amit az ország más területein ugye kenyérlángosként ismernek. A fesztivál nem csak sült ételekkel szolgálta ki az éhes bulizókat. A borkertben például igen gondosan válogatott sajtösszeállítást is vásárolhattunk. Ugyanitt a befutó finomság azért mégis a piadina maradt. Valószínűleg volt egy kis hátszelünk, mert idén itt ettem a „legsajtkrémesebbet”.
A VIP sátorban is volt újdonság. A biztosan és jól teljesítő Pastrami mellett egy édességes pult bukkant fel: a soproni Harrer Cukrászda kínálta sütijeit és táblás csokoládéit. Ha már az újdonságoknál tartunk itt meg kell említenem egy régi hagyomány újraélesztését. Váratlan időpontokban, esténként egy fél órás, előre nem meghirdetett titokkoncertet hallhattak az éppen arra járó fesztiválozók. Kedvencem a csütörtöki We Are Rockstars koncert volt. Tömény rock&roll.
...és ha valaki külföldi fesztiválozást tervez, sőt, gyermekeit is magával vinné, akkor ezen a linken talál egy-két szuper helyet, ötletet, ahol a kisebbekre is számítanak, gondolnak, ahol ők is megtalálhatják a nekik legfinomabb ételeket.
