Étkezés után összerakod az evőeszközöket, arrébb teszed a használt szalvétát, esetleg úgy rendezed el a tányérokat, hogy a pincér könnyebben hozzájuk férjen? Sokan szinte gondolkodás nélkül teszik ezt. Bár ebből természetesen nem lehet messzemenő következtetéseket levonni valakinek a személyiségéről, a hétköznapi segítő gesztusok mögött gyakran olyan tulajdonságok állnak, mint az empátia, a környezetre való odafigyelés és az együttműködési készség.
Nem csak jó modor lehet a háttérben
Az étteremben senki nem várja el a vendégtől, hogy segítsen leszedni az asztalt. Éppen ezért érdekes, amikor valaki külön kérés nélkül igyekszik megkönnyíteni a felszolgáló dolgát.
Ehhez először észre kell venni, hogy a másik embernek sok feladata van, majd fel kell ismerni, hogy egy apró mozdulattal segíthetünk neki. Vagyis nemcsak arra figyelünk, ami közvetlenül velünk történik, hanem a környezetünkben dolgozó emberek helyzetét is érzékeljük.
Az ilyen viselkedés az úgynevezett proszociális, vagyis másokat segítő magatartás egyik hétköznapi példája lehet. A hangsúly nem azon van, hogy valaki tökéletesen elrendezi-e a tányérokat, hanem azon, hogy egyáltalán felmerül benne: könnyebbé tehetné egy másik ember munkáját.
Az empátia akkor válik igazán láthatóvá, amikor cselekszünk
Más dolog arra gondolni, hogy a pincér bizonyára elfáradt, és megint más ennek hatására tenni is valamit. Ha valaki például szabaddá teszi az asztal szélét, összerendezi az evőeszközöket vagy egyszerűen nem hagy nagy rendetlenséget maga után, a felismerést konkrét cselekvés követi.
Ez arra utalhat, hogy az illető érzékenyebb mások ki nem mondott igényeire, és olyan helyzetekben is hajlandó együttműködni, amikor ezért semmilyen jutalmat vagy elismerést nem kap.
Az is sokat számít, hogyan bánunk a pincérrel
Egy étteremben könnyű kizárólag szolgáltatásként gondolni arra, ami körülöttünk történik. A felszolgáló azonban nem csupán „a pincér”, hanem egy ember, aki egyszerre több asztalra figyel, rendeléseket visz ki, pakol és próbál minden vendég kérésére reagálni.
Aki ezt észben tartja, általában kevésbé kezeli merev alá-fölérendeltségi helyzetként a vendéglátást. A segítség ebben az értelemben nem kötelezettség, hanem a másik ember munkájának elismerése.
A túl sok segítség viszont visszafelé is elsülhet
Nem minden jó szándékú pakolás könnyíti meg a felszolgálók dolgát. Az ételmaradékos tányérok egymásra tornyozása például összekoszolhatja az edények alját, a poharak egymásba rakása pedig kifejezetten kellemetlen vagy akár balesetveszélyes is lehet.
A legegyszerűbb tehát, ha nem próbáljuk átvenni a pincér munkáját. Elég szabaddá tenni az asztalt, az evőeszközöket egy helyre rakni.
