Egyedül enni is engedd a gyereked!

Nagyjából egyévesen a babák már képesek bizonyos ételeket önállóan is elfogyasztani. De milyen áron?

Amikor a babák már kellőképpen megszokták az anyatejtől/tápszertől különböző ételek ízét és a pürés állagot, akkor kezdhetjük egyre darabosabbra hagyni az ételüket, hogy lassacskán eljussanak az étkezésnek ahhoz a formájához, amelyet mi magunk is végzünk.

Persze ez hosszú folyamat

Az egyedül evéshez alapvetően fontos, hogy a baba kellő biztonsággal fogyassza már a darabos ételeket is, vagyis minél kevesebbszer nyeljen félre. Előfordulhat, hogy a gyermek már elég fejlett ahhoz, hogy önállóan egyen, viszont a mértéktartás területén még van mit elsajátítania, ezért amennyi ételt elé teszünk, azt ő mindet és egyszerre betömi a szájába, ami szülőként szemlélve elég ijesztő tud lenni. Ilyen esetekben érdemes falatonként a baba elé tenni az ételt, ami kezdetben nagyon puhára főzött vagy párolt, jól megmarkolható zöldség, például répaszelet vagy ceruzabab, vagy nagyon puha nyers gyümölcs, például banán legyen.

Mikor már tudnak fogni, markolni, szájukhoz emelni kis dolgokat, akkor nyugodtan a kezükbe adhatunk egy kanalat is, hogy próbálkozzanak vele, gyakorolják a használatát. Általában ez úgy működik, hogy a baba egyik kezében fogja a kanalat, a másikkal pedig tömi a szájába az ételt. Esetleg időnként megkevergeti a tányéron lévő ételt a célszerszámmal.

A következő lépés a fejlődésben – és egyúttal az én személyes kedvencem – amikor egyik kezével fölteszi az ételt a másik kezében lévő kanálra, majd igyekszik azt a szájába tornázni, többnyire sikertelenül. Ez a tipikus fából vaskarika-eset, de elképesztően bájos tud lenni.

Innentől már szinte egyenes út vezet az önálló táplálkozásig, csupán néhány ősz hajtincs és macerás hónap az ára. A gyerekek ugyanis nem csak a szájukba próbálják tenni az ételt. Hanem a fülükbe, az orrukba, a hajukba is. Valamint a körülöttük lévő emberek fülébe, orrába és hajába. Ezeken kívül pedig elsősorban a földre, a terítőre, a ruhájukra és a falra. Az ügyesebb babák képesek a kanalukkal távolabbi dolgokat is megcélozni, pl távolban lévő testvér haját, távoli hófehér falakat, a plafont és bármi egyebet, ami körülöttük előfordulhat.

Az önállóan enni tanuló babák szüleire tehát nehéz hónapok várnak. Rengeteg mosással (napi minimum 3 átöltözés babának és szülőnek egyaránt), gyakori felmosással, napi többszöri fürdetéssel és esetenként hajmosással. Kevésbé szerencsés családokban, ahol az etetőszéknek csak a fal mellett találnak helyet a megszokottnál gyakoribb falfestéssel, vagy sokkal inkább az összetrutymákolt fal rezignált bámulásával. Mindezek ellenére mégis minden szülő boldog, ha gyermeke így vagy úgy, de teletömi a bendőjét. És valószínűleg ilyenkor készülnek a legmulatságosabb és a gyermekek számára legmegalázóbb fotók is – a fürdetős képek után.

Hozzászólások

Gabys

Kedves Kata:) Nagyon szeretem a kicsikkel kapcsolatos írásaidat, bár már nem vagyok kisgyerekes anyuka, mindig mosolyogva olvasgattam el. Nosztalgiáztam mikor az enyémek picik voltak. De most inkább csóváltam a fejem....Engedd meg, elmeséljem hogyan tanítottam enni a gyerekeimet.Hátha még nem kés?:) Én asztalnál és az ölembe vettem ?ket. Mai napig is lehet kapni Chicco (bocs a reklámért) m?anyag, dizájnos el?két. Nyakukba akasztottam. A tányérkájukba/táljukba beletettem az ételt és 2 kiskanalat.Egy a gyermeké egy az enyém. Végtelen türelemmel megmutogattam/segítettem a kiskanálba majd a szájába varázsolni az ételt.Közbe persze én is adagoltam a szájába az aktuális kaját. És kb. 66 milliószor elmondtam, nem nyukálunk az ételbe. Persze kivédhetetlen azért, hogy ne a kis kezével segítse a szájába a falatot.Nem mondom hogy 5 perc alatt végeztem az etetéssel. De nem kente falra, hajba, és sehova a szája szélén vagy az arcocskáján kivül. A balul sikerült falat belepottyant az el?kébe. Én nem favorizáltam az etet?széket -nekem bens?ségesebb volt az ölben etetés - egészen addig, amíg már valóban önállóan, még ha nem is "szépen" evett. Akkor viszont már, még mindig mellettem, de már önállóan és együtt ettünk. Kanapén, fotelban sosem. Pici korban a gyermek megtanulja az étkezés helye az asztalnál van. A fejcsóválásnak vége:) Várom a további történeteket! Nagyon kellemes hétvégét kívánok:) Gabi

Miss Lemon

Kedves Gabi! Köszönöm a hozzászólásodat, nagyon jól esik, hogy tetszenek az írásaim! A példád tényleg nagyon jól hangzik, nem lehetett rossz a kezeid közt gyereknek lenni:) Én tulajdonképpen nem bánom ezt az önállósodást, persze amikor lehet, igyekszem a helyes irányba terelgetni az evést és közben azt is látják, hogy én hogyan eszem. Szép napot és kérlek írd meg máskor is, ha fejcsóválásra adok okot!:) Kata

Gabys

Uhhhhhhh, elvétettem, a válasz feljebb:)

lilibe

ez tetszik. Én is úgy vélem, enni az asztalnál kell

Gabys

Kedves Kata! Ígérem, megírom majd, de eddig jókat mosolyogtam:) Mit is mondjak, igen, remélem jól neveltem a gyerekeimet. Eddig minden jel arra mutat:) ?szinte, remek a kapcsolatom velük, bár már feln?ttek. Persze nálunk is voltak földrenget? viták, az ? véleményük, igazságuk az én/férjem véleménye, igazsága...ajjjajjj:) Err?l is lesznek tapasztalataid:) Tökéletesen egyetértek Veled az önállóságra nevelésben, mert ez nagyon fontos. Tapasztaljon meg mindent, jót és sajnos rosszat is okos anyukai irányítással, magyarázattal. Én "világ életemben" úgy gondoltam, és ehhez is tartottam magam, nem játékhegyek kellenek a gyerekeknek, hanem rájuk figyelés,türelem, sok sok beszélgetés és rengeteg közös élmény. Tehát a lényeg: várom a következ? írásodat. El?re is köszi:) Gabi

Címlapról ajánljuk

További cikkek