Az érzékeny gyomrúaknak vagy a gyerekeknek gondot okozhatnak az erős fűszerek. Ilyen például a bors is. Megoldás lehet, ha kevesebbet használunk belőle vagy kihagyjuk a receptből. Persze akkor megváltozik az ízhatás.
Van egy megfontolandó javaslat: maradjon az íz, de ne legyen az ételben bors. Ezt hogyan lehet megoldani? Vissza kell mennünk pár száz évet, merthogy nem volt mindig alapfűszer a bors. Már meg is érkeztünk a borspótló borselődhöz, a régi magyar ételek egyik alapvető fűszeréhez, a borsikafűhöz. Nevezhetjük csombornak, csombordnak (e két néven hívják Erdélyben, és nagyon kedvelik), kerti méhfűnek, hurkafűnek, borsfűnek is. (Még több neve is van, bővebbet róla a NoSalty
borsikafűcímszó alatt.)
Íze és az illata is hasonló a borshoz, de nem olyan erős, nem terheli meg a gyomrot. Épp ellenkezőleg, gyomorerősítő, görcsoldó, étvágygerjesztő hatású, fokozza a hasnyálmirigy működését. A felfúvódást gátolja, ezért a hüvelyesekből, káposztából készült ételekhez kiváló. (Németül Bohnenkrautnak, babfűszernek hívják.) A már felsorolt jó tulajdonságai miatt bátran fűszerezhetünk vele diétás és gyerekételeket is. A burgonyás, gombás főzelékeken, mártásokon kívül kolbászkészítésnél és vadak pácolásánál is bevethető. Cserépben jól nevelhető, néhány hetes kihagyásokkal elültetve magjait, télen-nyáron friss fűszert „arathatunk”. Ha mindez nem győzött meg mindenkit a borsikafű sokoldalúságáról és hasznosságáról, íme, még egy érdekesség: a neve latinul Satureja hortensis, és a saturea szatírt jelent – és ez nem véletlen, mert az ókorban a nemi vágy serkentőjeként is számon tartották.
