Tegnap hazafelé menet nehéz, szinte a földet súrolóan csüngő lila tárcsák alatt vezetett az utam. Ha velem egyetemben ti is abban a szerencsés helyzetben vagytok, hogy egy (vagy több) bodzabokor közelében éltek, nyár elején ne szüreteljétek le az összes virágot, hagyjatok meg augusztusra is belőlük, hogy megérlelhessék bogyós termésüket! A csodás illatú fehér virág mellett eltörpül a sötétlila bodzabogyók népszerűsége, pedig hasonlóan más bogyós gyümölcs társaihoz ő is kiváló tulajdonságokkal rendelkezik.
A bogyók tányéron helyezkednek el – a szüreteléssel várjuk meg, amíg egészen sötétek lesznek. A friss, érett bodzabogyó C-vitamintartalma magas (240 mg/100g), mintegy ötször nagyobb a citroménál. Bogyós testvéreihez hasonlóan a C-vitamin mellett értékes, a szervezetünkben felszabaduló szabad gyököket megkötő, egyes krónikus betegségek kialakulásában bizonyítottan megelőző hatású egyéb antioxidánsokat: flavonoidokat, antociánt is jelentős mennyiségben tartalmaz.
A bodzabogyót a többi bogyós gyümölccsel ellentétben nyersen nem fogyasztjuk. Szerintem azonban nagyon jól illik gyümölcsmártásokba, akár vadhúsok mellé is, illetve hagyományos módon készíthetünk belőle lekvárt, szörpöt. A lekvár-, szörpkészítés során ugyan a gyümölcsök kisebb-nagyobb mértékben veszítenek C-vitamin- és antioxidáns-tartalmukból, de ezek az alkotórészek nem semmisülnek meg teljes mértékben. Semmiképpen ne mondjunk le a sötét bogyókról, szerintem még a tisztítással járó macerát is bőven megéri, hiszen jó szolgálatot tesznek a hűvös őszi, téli napokon.
