A Kőleves a Kazinczy utcában, azaz a vigalmi negyed kellős közepén terül el – szó szerint terül, mert pár hónappal ezelőtti átköltözésük nyomán szép, nagy, tágas helyiségben várják a vendégeket.
Mi hétfő délben (is) jártunk ott, a bisztró éppen kezdett megtelni a környékbeli irodák dolgozóival, akik menüzni érkeztek – jó hivatalnokokhoz méltón, pontban délben. A napi menü két fogásból áll, leves és főétel, ehhez pedig szép, keskeny nyakú üvegkancsóban hoznak szörpöt is. Ezen kívül táblán olvasható a heti ajánlat, ha az étlap kínálatát soknak vagy a napi menüt kevésnek ítélnénk. A hely atmoszférája lenyűgöző. A Kőlevesre a határokon billegés a jellemző: az enteriőr retro, de nem az olcsó, hatásvadász értelemben, sokkal inkább hat modernnek, mintsem nosztalgikusnak. A villanykörtéket – lámpabura gyanánt – sajtreszelők borítják, mindez pedig kitűnően megfér a sorban egymás mögé rendezett, kotyogós kávéfőzők tengerével – ez szintén a berendezés része. A kiszolgálás kedves, udvarias, a két pincér folyamatosan a vendégek körül sürgölődik, cseppet sem hiányzik egyikőjükről sem a kötény: lazák és közvetlenek, bármelyikünk lehetne. Az ételekre nem lehet panaszunk, odáig vagyunk a fúziós bisztrókonyha remekeiért!
{ GALÉRIA = title:Bisztr%C3%B3k%20kir%C3%A1lya%20-%20ez%20a%20K%C5%91leves!, 0,1,2,3,4,5,6,7 }
Az új étlapról kókusztejes sütőtök-krémlevest választottunk rókagombás raviolival – fantasztikus és kellemesen fűszeres volt! Mindehhez már az elején kaptunk egy kosár friss, házi, fehér kenyeret – puha, tömött, amilyennek lennie kell! Hamarjában megérkezett a többi étel is: a vörösboros marharagu gyökérzöldségekkel és zsemlegombóccal: pontosan, ahogy a nagykönyvben meg van írva! Omlós marhahús, kellően szaftosan és meglepetésünkre végre egy hely, ahol nem spórolnak, ha minőségi húsról van szó. A zsemlegombóc gyerekkori emlékeket idézett föl, az adag pedig olyannyira elegendő volt, hogy meg se tudtuk enni az összeset. Mellesleg minden fogás pontosan akkora adag, amitől nem leszel rosszul, de kellemesen jóllaksz, hogy a következő órákban ne kelljen a hűtőszekrény közelében kódorognod. Szerepelt még a repertoárunkban egy joghurtos céklasaláta, melyet almával és fenséges kacsamellcsíkokkkal szervíroztak – nagyon kerestük a gyengéjét, de őszintén bevalljuk, nem találtunk fogást – legnagyobb örömünkre! Desszertként egy maceszflódnit választottunk, a rétegek tökéletes egymásutániságban, kellően vastagon sorakoztak: macesz, lekvár, dió, macesz, almareszelék vonták tökéletes, hűvös egységbe a flódnikockát. A Kőlevesben egyébként is gyakori vendégek vagyunk: esténként isteni a hangulat, finomak a borok, jó itt lenni! Már előre várjuk a nyarat, hogy a kerthelyiségben beszélgessük végig az estéket!
