Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

3 olvasónk őszinte vallomása arról, hogyan halad a hulladékmentes életmóddal

Egyre nagyobb népszerűségnek örvend a zero waste életmód, ami a minél kevesebb hulladék termelését tűzte ki célul. Kipróbálnád? Olvasd el három olvasónk tapasztalatait! 

Vajon hogyan boldogulnak olvasóink a zero waste életmód jelentette kihívásokkal? Sikerül mindent betartaniuk, vagy azért vannak kihívások, melyekkel megküzdenek nap mint nap? Olvasd el tapasztalataikat, neked is segíthetnek a mindennapokban! 

Nóri, 33 éves, újságíró

Gyerekkorom óta kosárral jártunk a piacra, és többször felhasználtunk egy nejlonzacsit, a fürdéshez használt vízzel WC-t öblítettünk, szellőztetés előtt fél órával kikapcsoltuk a fűtést, szóval azt hiszem, a zero waste szemlélet otthonról jön.

2011-ben, a legelső munkahelyem volt egy csomó szponzortáska. Onnantól kezdve mindig volt egy a táskámban. A műanyag szatyor mindig visszataszító volt számomra. Mindig is jobban szerettem a piacot a boltnál, a helyi terméket a messziről jöttnél, de a zero waste mozgalom hajnalán elkezdtem átalakítani a szokásaimat. A dobozolás volt az első lépés: 2-3 évvel ezelőtt kezdtem saját dobozt vinni a szombati piacozáshoz, 2 éve megvettem az első kulacsomat (800 Ft-os dechatlonos, azóta is szuperál), és nagyon sokat alakított az életemen ez a szemlélet. Hordok magamnál fém evőeszközt, mindig van nálam kulacs és textilszatyor akkor is, ha nem tervezek vásárlást.

Eleinte macerásnak tűnt a hulladékmentesség, de ez nem tartott sokáig. Régen elmentem a piacra, megvettem, ami kellett, meg azt, ami tetszett. Rengetegszer fordult elő, hogy utolsó percben, a felét kidobva, kínomban főztem valamit a lekonyult zöldségekből. Mióta dobozzal indulok el, listát írok, és azóta felesleges vásárlás sincs. 

Fárasztott, hogy a nekem kieső zero waste boltból cipelem haza a folyékony mosószert – ráadásul 800 Ft/ liter áron, úgyhogy utánaolvastam, és kiderült, hogy 40 perc alatt 900 Ft-ért 8 liter mosószert tudok magamnak kotyvasztani, ami tökéletesen működik.

A mosogatógép-tabletta előállítási ideje ugyanennyi, egy db kb. 20 Ft-ra jön ki, és pont olyan a hatásfoka, mint a boltinak. 1 éve nem használok tusfürdőt, csak fekete vagy teafa szappant – azóta nem kell vennem testápolót sem, egyáltalán nem szárad ki a bőröm, pedig régen telente simán magamra kentem 2-3 flakonnal.

Sokan mondták már, hogy ez a mozgalom nem arról szól, hogy valaki tökéletesen csinálja, hanem arról, hogy egymillióan csinálják tökéletlenül. Nem tudok lemondani a hajbalzsamról, mert úgy nézek ki, mint a madárijesztő. Megvan a nénikém a piacon, akiktől a diót veszem, a másik, akitől a tejet és a sajtot, a harmadik, akitől a kapirgálós csirkét - de amíg nincs jó minőségű kimért olasz tészta, addig sajnos leveszem a polcról a (papírba) csomagoltat. Szerintem a zero waste mozgalom legfontosabb üzenete, hogy tedd meg, amit megtehetsz, és minden nappal egyre jobb leszel. Ezt nem lehet egyik napról a másikra csinálni.

A zero waste-et élvezni fogod, és nagyon sokat nevetsz majd azon, hogy nahát, olyan vagyok, mint a nagyanyám. Pl. a csirkés néninél a piacon megveszem az aprólékot, és a mélyhűtőben összegyűjtött hulladék zöldséggel együtt főzök belőle egy alaplevet. Ha a zöldségben maradt egy kis tápanyag, ledarálva, zabliszttel remek főzelékfeltét lesz, a húst meg szálasra szedem, és házi BBQ-szósszal szuper melegszendvics lesz belőle. Farhát vacsorára? Igen! A zsemlemorzsát a megmaradt kenyérvégekből csinálom, és így tovább. Számomra a zero waste a játékosságot és a kreativitást hozta be a mindennapokba.

Nem érzem azt sem, hogy lemondtam volna valamiről – de ha nagyon meg kell nevezni valamit, akkor a fast fashion ruhákat mondanám. Csak akkor veszek meg valamit, ha nagyon tetszik, tényleg jól áll, és tudom, hogy legalább ötvenszer-százszor fel fogom venni.

Sokat is spórolok így. A termelői élelmiszerek drágábbak, mint a boltok termékei, de biztos, hogy csak akkor veszek meg egy csomagolt akármit, ha nem lehet csomagolás nélkül beszerezni. Az, hogy az impulzusvásárlás kiesett az életemből, jelentősen többet hagy a tárcámban. Kizárt, hogy palackos italt vegyek, hogy elviteles dobozért fizessek – szóval ezek a pénzek azért mint nálam maradnak.

Fatime, 26 éves, bérszámfejtő

Nálam ez fordítva történt, mint általában. Tudni kell rólam, hogy hajlamos vagyok gyűjtögetni. Sokszor teszek el dolgokat későbbre, nem volt ez másképp a műanyag szatyrokkal és rendelős ebédek dobozaival. Nagyon hamar azzal szembesültem, hogy ezek egyre több helyet foglalnak el a szekrényben. Az első lépésem a zero waste életmód irányába az volt, amikor indulás előtt betettem egy műanyag táskát a hátizsákomba, és vásárlás után abba pakoltam a vásárolt dolgokat. Ám ezután is csak egyre több és több műanyag került haza. Olvasgattam a témában egy csomót, és rátaláltam a Facebookon több tematikus csoportra, majd elkezdtem a hulladékcsökkentést és az áttérést a környezetbarát életmódra.

Szerintem a teljes hulladékmentességet most lehetetlen elérni.

Viszont már kisebb változtatásokkal is nagyon sokat tehetünk egy élhetőbb bolygóért. Egyáltalán nem okoz lelkiismeret-furdalást egy-egy helyzet, ha nem tudok csomagolásmentesen vásárolni. Hiszek a sok kicsi sokra megy elvében. A legfontosabb változtatásaim a szelektív hulladékgyűjtés, az ételrendelések ritkítása – helyette főzés – ,  tudatos vásárlás (szükséglet, és nem vágy alapján, illetve figyelembe véve a csomagolást, a termék származási helyét); egyszer használatos eszközök redukálása. 

Az emberek nem furcsállják, ha az ember nem kér zacskót egy boltban  vagy saját vászonzsákokba pakol. Én leginkább elismerő pillantásokat és dicsérő szavakat kapok.

Spórolunk vele, és zero waste életmódba is beilleszthető, amikor a közeli lejáratú élelmiszereket vásároljuk meg. Határozottabban pénztárcabarátabb főzni, mint ételt rendelni. A legnagyobb spórolást pedig a tudatos vásárlás bevezetésével érhetjük el. Ennek csupán annyi a lényege, hogy mielőtt megvásárolnék egy terméket, átgondolom, hogy valóban szükségem van-e rá. 

Fruzsina, 24 éves, Európa Parlament gyakornok

Általános iskolás koromtól érdekelt a természetvédelem, de igazán tudatosan pár éve kezdtem el ezt az életmódot, amióta egyedül vezetek háztartást, hiszen itt keletkezik a legtöbb szemét. Kevésbé őrülök meg a tehetetlenség érzésétől, ha legalább tudom, hogy én mindent megteszek, amire kapacitásom van.

A ‘Plastic free July’ 2018-ban volt az első nagy kihívás, ami segített az életmódváltásban. Beszereztem egy kulacsot, és abbahagytam a ételrendelést, inkább főzésre váltottam. Ez nem csak a természetvédelemben segített, de a saját testemnek is, ugyanis a csomagolásmentes ételek (zöldség, gyümölcs, magvak etc.) egészségesebbnek számítanak. Szintén csinálom a ‘ne vásárolj semmit egy évig’-challenge-et tavaly óta, ez inkább a divatra vonatkozik, a fast fashion az egyik legnagyobb szennyező iparág. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor olvastam, hogy a H&M az újrahasznosításra adott ruhákat egyszerűen elégeti. Azóta kizárólag ruhacseréken vagy használtan veszek ruhát. 

Az első hétben talán okozott nehézségeket a zero waste-re átállás, de amint belejön az ember, a végére már időt és pénzt is lehet vele spórolni. Kevesebbet járok boltba, és elkerülöm a felesleges dolgok vásárlását. 

Többször előfordult, hogy fast food étteremben a fizetés előtti pillanatban gondoltam meg magam, és inkább hazamentem főzni.

Velem is előfordul, hogy valamit nem sikerült hulladékmentesen teljesíteni. Ilyenkor picit rosszul érzem magam. Azonban inkább legyen egy-két hetente egy Túró Rudi vagy kedvenc üdítő, amit elfogyasztunk, ha az örömet okoz. Amint rutinná válik ez az életmód, egy idő után már nem is vágyunk arra, amit a reklámok sulykolnak. Ijesztő észrevenni, hogy mennyi felesleges dolgot sóznak az emberre.

A PET-palackos ásványvizeket, üdítőket régóta nem veszem, és bevezettem az újrahasználhatós palackot. Mérsékeltem a húsfogyasztást.

Mai napig többen furcsállják az életmódomat, szerintük nekik “nem sikerülne”, mert túl sok lemondással jár. Vagy azt mondják, nincs értelme, mert mások úgyse csinálják, és egy ember nem elég a változáshoz. A társadalmunknak és a médiának sokkal nyitottabbnak kéne lennie ezekben a témákban.

A repülésről volt a legnehezebb lemondanom, Párizsban élek, és évente 3-4 alkalommal  jövök haza. A busz 24 órás út, a vonat csak 16, és de eszméletlen drága. Remélhetőleg ez a jövőben csökkenni fog, és többet fektetünk be a fenntartható közlekedési formákba.

Ettől függetlenül spórolok a zero waste életmóddal. Sokkal kevesebbet költök ruhákra, mivel csak használtan vagy ingyen szerzem be őket, és a sajátjaim, amiket már nem használok, szintén eladom vagy elajándékozom. Ételre is kevesebbet költök, mivel csak piacon vásárolok, illetve amire most nemrég rászoktam, az egy olyan telefonos applikáció, amivel éttermekből, pékségből, boltból lehet “magic boxot” rendelni, amibe nemsokára lejáró termékeket, aznapi életeket, kenyeret tesznek. Ezt a boltok, éttermek már nem tudnák eladni, de nincsen semmi bajuk, és így negyedáron jutok kifogástalan ételekhez. 

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!