Cukkinis lecsó 4. - újra a csúcson
Na, témánál vagyunk. A jelenkori ember, azaz a mostanusz szápiensz hétköznapjai, valljuk meg, igencsak be tudnak szürkülni, és ha rálépett az útra, akkor komoly szörnyekkel kell megküzdenie. Elkapja a gépszíj, bekerül a darálóba, ahonnan viszonylag nehéz szabadulni, illetve ha sikerül is, némi halmazállapot változás az ára. Agyi, lelki pépesedés, zanzásodás. Egyik oldalról a meló, a robotolás, a fizikai létfenntartáshoz szükséges pénz utáni hajsza taszigálja a fogaskerekek felé, a másik oldalról a tökegyforma, sablonos délutánok, a tartalom nélküli esték terelik a csendes depresszió démonának kitárt karjaiba (tudok még képzavarral élni, ha nem volt elég). Van-e kiút ebből a veremből?! Mivel ez egy gasztroblog, ezért gyorsan vonnom kell egy-két párhuzamot, hogy eljussunk vhova. A kulcs a „tökegyforma” és a „sablonos” szavak. Ahhoz, hogy rámutassunk a probléma megoldására, vagy legalább elgondolkodtassuk embertársainkat, útjelző táblák legyünk az élet labirintusában, a probléma gyökeréig kell leásnunk a kertünkben. Meg kell szüntetnünk a sablonokat az életünkben és az ételünkben, és ha a tök egyforma, akkor cukkínivel dolgozzunk. (azt mondtam gyors párhuzam, nem azt, hogy jó). Kezdjük a sablonnal. Minden alkalommal ugyanaz a menet? Hát reformáljuk meg! Kezdjük az elején, a névvel. Ki volt az, aki először lecsónak hívta nem tudom. Állítólag, a wiki szerint, vhonnan a balkánról jött, csak aztán került a magyar gasztronómia alapreceptjei közé, de rendesen ott is ragadt, mondjuk mostanában eléggé az alján, és hát mondjuk ki, gyerekek, le is égett rendesen. Szóval, mint ahogy azt itt is boncolgattuk (http://nemnagykunszt.postr.hu/hatranyos-megkulonboztetes), egy rossz, vagy egy mára már divatjamúlt névválasztással rendesen le lehet kerülni a palettáról, és visszafelé csúszni a lejtőn nem ugyanolyan könnyű. Először is kell ugye egy név, mer’ ez a lecsó, ez botrányosan elcsépelt, idejétmúlt. Olyan, mint a gulyás, és hogy szakmánál maradjunk, akkor ennyi erővel lehetne kondás, meg ménes is, és ha már itt tartunk, akkor pulis, vagy terelőkutyás is. A pásztortarhonya egyébként nem rossz. De most jut eszembe! A kőműves téma sokkal hálásabb. Ott van a fángli, meg a spakli, mennyire jó kis desszertnevek lennének már (jóvan, agyoniskolázott, mondjad, hogy a gulyás magyarul van a spakli meg nem! És nem az étellel van bajom, ne anyázzatok, a nevekről beszélünk). Várom az ötleteket, de addig is legyen Haparpacu, ez sokkal jobb… pfff. Na, mutassunk ennek a receptnek kiutat, találjon vissza az étlapokra, legyen aktuális, divatos, trendi. Törjön a csúcsra! Főzzük meg másként, sablonmentesen. Kockázz fel 2 db vöröshagymát, de ne apróra, hagyd nyugodtan nagyobb darabokra, szerintem így más az íze, de télleg, legyen rusztikus. Dobj fel egy lábosban olívaolajat, tedd rá a hagymát. Szórj a hagymára 1 tk sót és 1 tk barnacukrot. Párold üvegesre, míg a cukor kicsit rá nem karamellizálódik. Tegyél bele 0,5-1 ek ketchupot, és ha anyukád feketeöves daráltpaprika elrakásban, akkor kapj elő egy üveggel és tegyél bele 1 ek-val. Ha nincs ilyened, akkor 1 tk pirosarany (persze ezek lehetnek csípősek is). Vágj össze0,5 kgparadicsomot (kb 2-3 cm-es kockákra), és mehet a hagymára. Forgasd át és főzd nagy lángon lefedve 5 percig. Fogj 1 kgTV paprikát. Ha esetleg nem tudnád, akkor a magjaitól és a szárától úgy szabadulhatsz meg könnyedén, hogy a bal kezedben fogod a paprikát, a jobb kezedben a szárát. Egy határozott mozdulattal megpróbálod belenyomni a szárát a paprika belsejébe, körbemozgatod, és egy ugyancsak határozott mozdulattal kirántod. Ha a mozdulat nem volt sikeres, és egy hét múlva a hajadból még mindig kerül elő paprikamag, akkor csak simán késsel szabadítsd meg a magoktól (megamagoktól, jó mi?) A megtisztított paprikát darabold fel 3-5 cm-es részekre, mehet a paradicsomra, fedd le és főzd 5 percig. Közben fogj egy kisebb cukkinit (bébicukkini). Ne legyen nagyobb, mint 20-25 cm, mert akkor egyben használhatod, nem kell meghámozni és kimagozni sem, sőt. Ezt is kockázd fel kb 1 cm-es darabokra és mehet a lábosba. Most vedd lejjebb a lángot kb közepesre, fedd le a lábost, várd meg amíg „rotyogni” (ezisdeszép) nem kezd, akkor félig húzd le róla a fedőt és főzd további 45-50 percig. Kóstold meg, sózd még, ha kell (ez ugye attól függ, hogy pl anyukád szerelme kitartó-e faterod iránt, és a daráltpaprikája mennyire volt sós).
