A világ első étteremkritikusa, aki még életében megrendezte saját halotti torját

Az 1800-as években egész Párizs egy különös férfiról és morbid halotti torjáról beszélt. Az első étteremkritikus koporsókkal teli teremben adott vacsorát.

Zseni, lázadó vagy egyszerűen őrült volt? Az biztos, hogy Grimod, a világ első étteremkritikusaként számon tartott férfi, egy cseppet sem volt átlagos.

Morbid vacsora

1812-ben több mint félméteres, fekete keretbe foglalt papírra nyomtatott közleményt jelentettek meg:

„Madame Grimod de La Reynière értesíti Önt férje közelmúltbeli fájdalmas elvesztéséről. A temetésre ma, július 7-én, kedden kerül sor. A gyászmenet a halottasházhoz a Champs-Élysées 8. szám alól, pontosan 16 órakor indul. ”

A párizsi elit számára sokkoló és megdöbbentő volt a hír: a világ első étterem kritikusaként ismert Alexandre Balthazar Laurent Grimod de La Reynière nem volt sem beteg, sem öreg. A temetés a halál napján pedig egyenesen sokkoló volt, ráadásul a délután 4 órai időpontot is szokatlannak tartották, ugyanis akkoriban rendszerint ez időben vacsoráztak. Éppen ezért csak kevesen tették tiszteletüket a feketébe burkolózott házban, ahol a koporsót 2 sor fáklya világította meg, a közelben pedig egy halottaskocsi állt.

A vendégek állva várakoztak, hogy végső búcsút vegyenek a szarkasztikus humoráról is ismert, és ügyvédként végzett barátjuktól. A gyászos hangulatot azonban nyíló ajtók nyikorgása törte meg, és a vendégek előtt feltárult egy száz gyertyával díszített, hosszú étkezőasztal, tele fejedelmi fogásokkal. Az asztalfőn Grimod ült mosolyogva, és csak ennyit mondott:

„A vacsora tálalva.”

A vendégsereg sokkos állapotban foglalt helyet, ahol pont ugyanannyi hely várta őket, ahányan jelen voltak. Ugyan a meglepődöttségüket némiképp enyhítette a menüsor, Grimod később magyarázattal szolgált a különös vacsorára:

„Tudni akartam, kik a valódi barátaim, erre pedig a legjobb módszer az volt, hogy lássam, kik jönnek el a temetésemre ahelyett, hogy otthon vacsoráznának.”

Grimod egy gazdag párizsi adószedő fia volt, akinek ritka betegség deformálta el az ujjait. Szülei, tartva a közvélemény ítéletétől, egy mesét találtak ki, miszerint a fiúk a disznók közé esett gyerekkorában, és a sertések leharapták az ujjait. Grimod egész életében fémprotéziseket viselt a kezén, amit kesztyűvel takart.

A fényűzésből a kolostorba

Fiatalon ügyvédnek tanult, színházi kritikákat írt, és miután lediplomázott az adójoggal küzdő embereknek segített. Habár ügyvédként végzett, a szíve a színházhoz húzta, és 1783 februárjában megrendezte élete első, és korának igen morbid vacsoráját a családi házban.

300 meghívót küldött szét, a fényűző, elegáns lakba azonban csak kéttucatnyi ember jutott be, azok, akik helyesen válaszoltak a bejáratnál feltett kérdésre. Minden szék mögött egy-egy dekoratív koporsó díszelgett, és egy ravatalt is felállítottak. A teszten elbukott több száz meghívott csak az erkélyről nézhette, ahogy Grimod a többiekkel vacsorázik, miközben ők csupán néhány kekszet majszolhattak.

Sokan ezután őrültnek titulálták Grimondot, és a városnak állandó beszédtémát szolgáltatott különleges vacsoraestjeivel. Az egyik alkalommal például csak fekete ételeket szolgáltak fel, egy másik vacsorán pedig egy élő sertést tettek Grimod apja székébe, amit felmenője ruhájába bújtattak. Habár a vacsorákat szülei távollétében tartotta, hamar híre ment a morbid esteknek, így a szülei döntése következtében 25 éves kora körül 2 évre kolostorba kellett vonulnia.

A kolostori élet alatt megtanulta értékelni az ételeket, később beutazta egész Franciaországot, majd apja halála után visszatért Párizsba. Az egykor gazdag család azonban idő közben tönkrement, de a férfi gasztronómia iránti lelkesedése nem csillapodott.

Párizsban egyre több étterem nyílt, azonban csak kevesen értettek a gasztronómiához, ezt kihasználva, Grimod 1803-ban kezdte el írni élete első étterem kritikáit, útmutatóit. Az elkövetkező években aztán több könyvet is írt, és ismert étteremkritikus vált belőle. 1812-es híres, hírhedt vacsorája után Grimod és felesége visszavonult a párizsi társadalmi élettől és vidékre költöztek.

Ezeket olvastad már?

via

Címlapkép: atlasobscura.com

Címlapról ajánljuk

További cikkek