Kérem szépen, én szerelmes lettem! Nagyon rég éreztem már ilyet, hogy oda-vissza imádjam, ahogy van. Szép is, okos is, inspiráló is. Véletlenül találkoztunk, ugyanakkor valahogy éreztem, hogy tetszeni fog. Idővel azt hittem, már tökéletesen kiismertem, de minden egyes alkalommal találok benne valami újat.
Mamushka az, aki engem magával ragadott. A szó ismerősen csenghet, bár eredetileg nem jelent semmit. Hogy mégis honnan? Az Addams Family első része megvan? És abban a táncolós jelenet, amikor eljárják a „testvéri szeretet táncát”, a kozák kuzinok nagybecsű örökségét? Na, ez a Mamushka. Amikor a kilencvenes évek elején a könyv szerzője, Olia Hercules a testvérével közösen megnézte a filmet, annyira magával ragadta az említett jelenet, hogy édesanyját kezdte el Mamushkának becézni. Később a szó már új értelmet kapott, és többé már nem a film alkotói által kelet-európainak vélt dallamot és koreográfiát jelentette, hanem egy erős nő attitűdjét, egy olyan nőjét, amilyenné Olia is vált az évek alatt. Ukrajnában született, majd Cipruson élt, Olaszországban tanult, és lassan tizenkét éve Angliát hívja otthonának. Számtalan állása volt, mielőtt a főzés iránt érdeklődni kezdett, olyannyira, hogy újra iskolapadba ült, hogy séf lehessen. Először a London’s Union Market-en dolgozott, majd hamar megkapta álommunkáját, amikor is chef-de-partie lett Ottolenghinél. Mára rendszeresen publikál a The Guardian-ban, food stylistként dolgozik és oktatja is, emellett a konyhafőnök szerepét sem engedte el teljesen - de ma már inkább privát szakácsként és tanácsadóként praktizál. Mindemellett anyaként is helyt kell állnia. Egy igazi Mamushka.
Családja Szerbiától Moldávián és Üzbegisztánon át egészen Azerbajdzsánig ágazik, és ez a sokszínűség mutatkozik meg könyvében is, családi történetekkel keretezve - persze erős ukrán gyökerekkel. Az én szívemhez meg mindig is közel állt a szláv konyha, de talán most értettem meg igazán. A savanykás-tejfölös ízeket, a kaprot, a rengeteg zöldséget, a tartalmas leveseket, a szezonális ételeket és a harapnivaló kelt tésztákat is egytől egyig imádom. Nyilvánvalóan azért is erős ez a vonzalom, mert szinte az összes alapanyag, amelyet ezek a konyhák használnak, nálunk is könnyedén beszerezhető, ritka az érthetetlen hozzávaló, legfeljebb csak furcsa kombinációkkal találkozunk. Ilyen ez a nyári töltött káposzta is, amin csak akkor csodálkozik az ember, ha a receptet olvassa, ahogy megkóstolja, megérti, hogy a helyén van minden.
A legjobb zsenge, ropogós kelkáposztalevelekből, amit csak néhány percre kell forró vízbe dobni, hiszen éppen csak annyira kell megpuhulnia, hogy fel tudjuk tekerni. A paradicsomos szószt én alaplével öntöttem fel, mert így még ízesebb lesz, persze vizet is használhatunk. Ami felteszi az i-re a pontot, az a töltelékbe kevert aszalt áfonya. A gyümölcs édessége a tejföl savanykás ízével, a kapor frissességével és a paradicsom zamatával annyira jó kombinációt ad, hogy egy hét alatt én kétszer is megfőztem, pedig ilyet ritkán szoktam.
És ehhez hasonló, szuper recepttel van tele az egész könyv, amihez ráadásnak egyszerű, mégis gyönyörű fotókat is kapunk. Biztos nem ez az utolsó recept, amit innen hoztam!
