Évekkel ezelőtt kóstoltam először, amikor is egy nagyon kedves családi barátunk ezzel lepett meg minket karácsonykor. Nagyon megkedveltem, és azóta minden évben - amikor eljönnek az ünnepek - kapunk belőle egy újabb adagot.
Végül úgy döntöttem, hogy - ha már ennyire odavagyok érte - az lesz a legegyszerűbb, ha megsütöm én magam. Így hát felkerestem Beát, aki elmondta a titkos családi receptet, majd áldását adta, hogy megosszam veletek - meg is van a szilveszteri ropogtatnivaló a pezsgő mellé. Én már le is gyártottam az évköszöntő adagomat, így lett a sörkorcsolyából pezsgőkorcsolya.
Hogy mi is az a szuhariki? Valójában egyfajta ős-chips, nézzük, Bea mit mesélt róla:
„A szuharikit még a dédnagymamám idejéből ismeri a családunk, és elengedhetetlen kelléke minden családi összejövetelnek. Ez a recept még a nélkülözős háborús időkből ered, amikor az orosz gasztrokultúra betette a lábát a határmenti konyhákba... Nagyon olcsó és egyszerű összetevőkből áll, de éppen ezért annyira nagyszerű is! Igazság szerint ez a süti a sós sörkorcsolya kategóriába tartozik, de nevezhetjük akár egyfajta chipsnek is. Én szeretem sokféle ízzel-maggal megszórni, bár a nagyi anno csak köménymaggal sütötte.”
Tényleg nagyon gazdaságos, gyorsan elkészül és rendkívül finom. Mindössze három alapanyagból áll: liszt, zsír és tejföl. Innentől kezdve mindenki úgy variálja a fűszerezését, ahogy csak kedve tartja. Mint már említettem, én már megsütöttem a magam kis adagját, amit szezámmaggal, köménnyel és chilipehellyel szórtam meg, de kerülhet rá pirospaprika, bors, lenmag vagy nigella (feketekömény) is. A döntés a Tiétek, és most már a recept is!
A dekorációt köszönjük aButlers-nek! A helyszínt aLecsó Főzőiskolabiztosította.
