Ez a cikk tulajdonképpen nem más, mint egy szerelmi vallomás a "banyatankhoz" (a továbbiakban: tank) . Úgy érzem, ez a felütés szorul némi magyarázatra. Nem a Lehel-piacon a lábfejemen áthúzott viharvert darabokra gondolok, és nem is azokra a meglepően nagyméretű tankokra, amelyek a trolin elbarikádozzák a kijáratot. Nem vagyok félkegyelmű, és nem mások sokszor meglehetősen antiszociális tankhasználatának vagyok az elszenvedője és egyben mazochista rajongója, hanem életkoromat meghazudtolóan magam is büszke tanktulajdonos vagyok. Igen, jól olvastátok.
Néha a szerkesztőségbe is ellátogat az én kis tankom, ilyenkor pedig mindketten közröhej tárgyát képezzük. A kollégák hozzám illő kedvesen furcsa hóbortként könyvelik el a tankhasználatomat,
volt, aki megkérdezte, hogy én akkor így ezzel az utcán közlekedem-e.
Kénytelen voltam azt válaszolni neki, hogy ez a tankom asztrálteste csupán, és a valódi tank a konyhám sarkában gubbaszt...
Azon túl persze, hogy idehaza csodabogárnak számítok a tankommal, és ezt persze élvezem, merőben kézzelfogható oka is vannak annak, hogy "banyatankkal" járok bevásárolni.
A tank ugyanis félelmetesen praktikus - a nagyik sem véletlenül vannak oda érte.
Én is hálás vagyok azért, hogy több 10 kilót cipelhetek haza anélkül, hogy megszakadnék - autó nélkül ez elképzelhetetlennek tűnik sokaknak. Imádom, hogy a tankom szinte végtelen befogadóképességű, és kényelmesen találok benne helyet mindennek.
Húzom magam után akkor is, ha éppen festékes vödröket kell cipelnem benne a lakásfelújításhoz vagy kellékeket egy céges fotózásra. Persze bevásárláshoz sem utolsó.
Spanyolországban járva kissé megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ott az én furcsa hóbortom unalmasan mindennapos jelenség. Idős, fiatal, férfi és nő egyaránt tankkal jár bevásárolni - egyes szupermarketek előterében külön tankparkolót létesítettek, ahol unott érdektelenséggel hagyja ott járművét a bevásárlóközönség. Persze attól, hogy "nyugaton" divat tankozni - ez most jól hangzott - nekünk nem lenne kötelező. Dehát olyan praktikus...
Van ám egy nagyon súlyosnak ható érv a tankhasználat ellen: ronda.
De gondoljunk csak bele őszintén. A netes ruhacserén beszerzett denevérujjú bőrkabát a maga módján nem ronda? Dehogynem az, csak bizonyos körökben már menőnek számít az, aki ilyet visel. A "banyatank" egyelőre nem menő, de mindennek eljön az ideje...Mert mi lehet környezetbarátabb, mint egy saját izomerőnkkel mozgatott, újrafelhasználható cekker? És mi lehet menőbb 2018-ban, mint az, ha vigyázunk a környezetünkre?
A "banyatankkal" kapcsolatban szerintem egy komoly probléma merülhet fel csupán. Ez pedig a neve. Nem elég, hogy meglehetősen tiszteletlen ez a megnevezés az idősebb korosztállyal szemben, de a tank presztízsének sem tesz jót egy ilyen kifejezetten negatív csengésű név. A lassan mozgó, nehezen reagáló - és időnként mogorva - idős emberek sokszor okoznak húzós cekkerükkel nehéz perceket a sokkal mozgékonyabb fiatalabbaknak - valószínűleg ebből a tapasztalatból ered a gúnyos és kíméletlen elnevezés. A "banyatank" szó azonban teljesen egyeduralkodóvá vált az utóbbi időben, így nem igazán látunk arra esélyt, hogy változzon a helyzet.
Ezt olvastad az ízHUSZÁR magazinon?
Március 20-án mindent ellepnek majd a macaronok - és mi ezt egyáltalán nem bánjuk
