13 retró finomság, amire elszórtuk a zsebpénzünk a sulibüfében

Meghatározó gyermekkori élmény maga az iskola és az iskolába járás is, ennek az élménynek pedig egy külön kedves része az iskolai büfé, ahol különböző nyalánkságokra szórtuk a pénzt. Ezek voltak a szerkesztőség tagjainak kedvencei.

Vannak a gyerekkornak olyan mozzanatai, amelyekre kevésbé, és vannak olyanok amelyekre erőteljesen emlékszik az ember. És ugyan mi lehetne az, ami élénken él az emlékezetünkben, ha nem az iskolában töltött idő? Egészen pontosan az iskolai büfé kirakatát nyálcsorgatva fürkésző idő. Hiszen nincs erősebb emlék az ízemléknél: ezeket idézték fel a Nosalty szerkesztőségének tagjai. Gyertek velünk vissza a múltba, nosztalgiázzunk együtt!

Rosanics Petra, multimédia rovatvezető

„Nekem a vásárlás mikéntje is tipikus gyereksztori: első-másodikban csak szülői engedéllyel lehetett büfézni. Nekem nyilván nem írták alá a szüleim a felhatalmazást, így jó gyerekként én nem is vásároltam semmit. Azt azonban nem tiltotta semmi, hogy a padtársam bérvásároljon nekem. Amúgy nagyszünetben mindig masszív sorok és tolongások netovábbja volt a büfénél, hiszen nyilván az számított igazán menőnek, aki büfézett.”

„Amúgy alsóban a heti száz forintos zsebpénzemből vettem néha ezt-azt. A 90 forintos revolver gumicukor és a savanyú porba mártogatós, halloweenitök-formájú nyalóka voltak az abszolút menő dolgok.”

De a mai napig az orromban van a papírszalvétára csipesszel kitálalt Fini Roller illata is.

„Na meg az ötforintos keménycukorka, amiért volt, aki 20 percet is sorba állt csak, hogy vehessen valamit! Gimiben már kevésbé volt menő dolog a büfé, inkább a kávéautomatára kaptunk rá, de egyszer-egyszer egy jó melegszendvics azért belefért, kizárólag Topjoy-jal kísérve!”

Hankusz Sára, receptszerkesztő

„Általánosban mindig Márka üdítőt vettünk 100 vagy 200 forintért talán. Sok ízben lehetett venni, és mindig felpörögtünk tőle és hülyéskedtünk a büfé mellett. Ezután be is tiltották ezt az üdítőt a büfében. Talán a szőlőízesítésű volt a legmenőbb, egészen műízzel megspékelve.”

Bagdi Gréta, kreatív tartalmi menedzser

„A belvárosban nőttem fel. Az általános iskolánkban nem volt konkrét büfé, de délutánonként kaptunk dobozos tejet, kakaót és csokis tejet, ezeket egyszerűen imádtam! A gimi büféjében viszont nagybani pénzköltés folyt. Már az első szünetben sorban álltunk a paprikás kifliért, amiben a tészta csavarosan: sima és paprikás csigaalakban jelent meg. Ezt vajjal megkenték, talán volt benne valami, de erre nem is emlékszem, mert nekem csak simán vajjal eszméletlenül ízlett, pont minap gondoltam rá, hogy megcsinálom a Nosaltyra.”

Mellé tejet vagy kakaót ittunk. Persze itt már volt cukros, szénsavas üdítő-nyomás is a gyerekeken, de engem ez szerencsére nem befolyásolt, sosem voltam oda értük.

Egy friss paprikás kifli vajjal kenve igazi ínyencség

Masszi-Rigó Csilla, szerkesztő-riporter

„Nálam három kedvenc volt az általános suliban sok-sok éven át. Az első természetesen a sulis melegszendvics volt titkos receptúrájával, a jó kis májkrémes (és ki tudja milyen) alapon volt sok-sok aranybarnára sült sajt. Egyszer talán második osztályos koromban (2002) önszorgalomból heten vagy nyolcan összesöpörtük az avart, és az egyik fiú talált egy ezrest. Nem rakta el, azt mondta, hogy akkor, aki vele söpört az kaphat valamit a büfében, és mindenki vett egy melegszendvicset magának (akkor az kb. 60-70 forint lehetett), meg valami kis cukrot.”

„Cukorból ezerféle volt mindig, tényleg ott temették a zsebpénzt a gyerekek, nekem a hosszú, szivárványszínű savanyú cukorka volt a kedvenc, nyáron pedig a jégnyalóka, ami valami színes-cukros-citromos lé volt egy vékony zacskóba öntve, volt kólás, epres, zöldalmás, citromos, és elsőben még 30 forint volt a kicsi, és kb. 50 forint a nagy.”

A pizzás csiga is nagy favorit volt, mondjuk az később robbant be, de volt még a legfinomabb pisztáciagolyó, ami óriási volt, belül teljesen zöld, kicsit marcipános állaggal, kívül pedig kakaóporba volt hempergetve.

„Az az, amit azóta sem találtam sehol, pedig nagyon puha volt és finom. Abból szerintem egy darab – de az jó nagy volt – olyan 150-200 forint környékén volt, a pizzás csiga pedig olyan 180-220 között, és ez már olyan 2007 után volt.”

Pákozdi Nóra, újságíró

50 forint volt a zsömle egyik fele, 100, ha mindkettőt kérted — persze melegszendónak, jó ipari krémmel, sok sajttal, ami a retró sütőben szépen rá is égett a szélekre.

A melegszendvics sokak nagy kedvence volt

„Két deci Cherry Coke még jöhetett mellé, ha nagyon nagyba' voltunk. Kispénteki kihágásnak számított. A kakasnyalóka, sajnos hamar elfogyott, de néha hozzá lehetett jutni a meggyes közepű kókuszgolyóhoz. Óra közbeni csipegetésre kizárólag a Nógrádi ropi jöhetett szóba. Más kérdés, hogy csörgős-zörgősebb nasi nem is létezett és volt, hogy a folyosón, büntetésben töltöttem az óra felét a ropizás miatt.”

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!

Címlapkép: MKVM


Nosztalgiázz még tovább ezekkel a cikkekkel:

Címlapról ajánljuk

További cikkek