A világ történelemkönyvének lapjait lapozgatva a tetoválások sokféle arcot öltenek: egyes népcsoportokban vallási vagy törzsi jelentőséggel bírnak, máshol katonák vagy bűnözők varratnak magukra bizonyos szimbólumokat, viszont mára általánosságban mérve az önkifejezés egyik eszközévé vált. Mint minden téma, ez is megosztó, de mivel a tetoválás is egyfajta művészeti irány, ezáltal mindez elkerülhetetlen.
Az önkifejezés fontossága a szakácsok világában is fontossá vált. Míg sokáig a háttérben, láthatatlanságba burkolózva dolgoztak a konyhák mélyén, a gasztronómia népszerűvé válásával a séfek és a szakácsok napjainkra az ételkészítés főszereplőivé váltak. A főzés egy újfajta önkifejezési, művészeti forma lett, az emberek kíváncsiak lettek arra, hogy ki álmodja meg és készíti el az eléjük kerülő ételt. Míg az efféle rivaldafény nem mindenkihez passzol, látható, hogy a vendéglátósok is kvázi egyfajta tetkós szubkultúrává váltak.
Joe Tomaszak, az Ichi Sushi séfjének nyakán a „mise en place” felirat életfelfogását tükrözi három szóban. A mise-en-place elvéről mi is írtunk már korábban, nagyjából azt jelenti, hogy minden egy helyen van. Tomaszak szerint ez egy olyan mottó, amelyet minden szakács ismer és betart, legyen akár kezdő vagy sok év tapasztalattal rendelkező szakmabeli. A séfet a mise-en-place elve nem csak a konyhában, de mindennapi életben is végigkíséri.
Éppúgy, mint mondjuk a katonaságban, a konyha világában is fontos üzenetet tud hordozni egy tetoválás. Ha belegondolunk, hogy a konyhai hierarchia is a katonavilág nyomán alakult ki, akkor mindez még kevésbé meglepő talán, de legalábbis vannak összefüggések. Nem kell persze túlspilázni persze mindezt: a tetoválás egy igen személyes dolog, mindenki más célból varrat magára, de számomra van a séfek tetoválásaiban egy szép szimbolika, hisz ők maguk is hússal dolgoznak, legyen az húsé, zöldségé vagy gyümölcsé.
Anthony Bourdainnek, a hajdani séflegendának is számos tetoválása volt. Az jobb alkarján például egy tigris pihent, amely az erőt és a függetlenséget szimbolizálja.
Ha már tetoválások, még könyv is készült a témában Knives and Ink (magyarul Kések és Tinta) címen, Wendy MacNaughten csodás illusztrációival (ő illusztrálta egyébként a Só, zsír, sav, hő – A jó főzés négy eleme c. könyvet is, amelyről már írtam korábban). Ebből is világos, hogy mindenkit más hajt: van, aki a kedvenc alapanyagát, mások a leggyakrabban használt konyhai eszközüket öltik magukra tetoválás formájában, de van, akinek mindez puszta terápia.
Dominique Crenn, a három Michelin-csillagos Atelier Crenn tulajdonosa és séfje például egy halálközeli élményt örökített meg a karján. Elcsúszott zuhanyzás közben és kis híján elvérzett. Ezzel a tetoválással azt a pillanatot ünnepli, amikor rájött, hogy életben van.
Daniel Francis Tower amerikai séf nyakába egy disznófej került, mivel a sertés a kedvenc alapanyaga és azon belül is a fejből származó részekkel dolgozik legszívesebben. Egy alkotás, amely az alapanyag előtt tiszteleg.
Az ismert magyar séfek sem rejtik ingujj alá tetoválásaikat. Sárközi Ákos első tetoválását még 2014-ben varratta magára testvére által az első Michelin-csillag megszerzése után.
Ez nem véletlen, mert már nagyon régóta gondolkodtam rajta. Csak valahogy mindig visszatartott valami… jaj, mi lesz… nem merem… mit fognak szólni… biztos fáj…, és hasonló gondolatok akadályoztak meg addig. Ezzel viszont megtört a jég. Felkerült a kis csillag, a bátyám tetoválta rám
- nyilatkozta a séf pár évvel ezelőtt a Foodyny-nek.
Varrassunk magunkra bármilyen indokból is, mindig öröm szép tintaműveket látni. Nem kell, hogy gasztronómiai indíttatású legyen a minta, hisz mindenkinek más története van, amit így vagy úgy, de el szeretne mesélni.
Ezek a séfekkel kapcsolatos történetek is érdekelhetnek:
