Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Saját könyvet kaptak a magyar superfoodok - a szerzővel, Szabó Adriennel beszélgettünk

A superfood divatos kifejezés lett az elmúlt években, de nemcsak a világ másik felén teremnek ezek, hanem itthon is - ezeket mutatja be a Magyar superfood című kötet.

Szabó Adrienn dietetikus, a Magyar superfood című kötet szerzője arra vállalkozott, hogy megmutassa az embereknek, nemcsak az egzotikus, és nem mellesleg roppant drága hozzávalók vannak pozitív hatással az egészségre, de a hazai zöldségek és gyümölcsök is méltán megérdemlik a superfood jelzőt. Dietetikusként holisztikusan szemléli a táplálkozást, így a tudatosság nála nélkülözhetetlen része az egészséges mindennapoknak, de Adrienn arról is mesélt nekünk, hogy miért nagy rajongója a piacoknak.

Miért lettek ilyen népszerűek a külföldi, egzotikus superfoodok?

Szerintem amióta világ a világ, az emberek keresik a hosszú, egészséges élet titkát. A különleges, látványos, egzotikus ételek azt ígérik, hogy a kívánt életminőséget általuk gyorsabban, és a kulcs, hogy könnyebben el lehet érni. De az egész titka pont nem a gyorsaságban van, hanem a kitartásban, a hosszú távú egészséges életmódban, a rendszeres sportban. Egy példával szemléltetve: érdekes, hogy ha valakinek magas a vérnyomása, és elmondjuk neki, milyen életmódbeli tényezőket kellene megváltoztatnia, vagy szedhet helyette gyógyszert, elképesztő arányban döntenek inkább a gyógyszer mellett. Sokszor a superfoodokat (gojibogyó, chiamag, lazac stb.) is szinte gyógyszerként keresik és fogyasztják az emberek.

Általánosságban hogyan jellemezhetőek a magyarok táplálkozási szokásai? Min kellene változtatni?

Kezdeném a jóval: szerencsére számtalan egészen jó példát látok nap mint nap. De alapvetően jellemző a táplálkozás kapcsán a nemtörődömség, és a lemondásokat vagy változtatásokat eszközölő, mennyiségekre odafigyelő emberek lenézése, továbbá a kampányszerű divatdiéták követése. Mindezek oka sokszor a gyorsan terjedő tévhitekben keresendő, például, hogy az olívaolaj és a mangalicazsír egészséges (ezért most azt használjuk mértéktelenül), vagy az édesburgonya egészségesebb, mint a krumpli, ezért már nem is esszük az egyszerűbb és olcsóbb ‘sima’ burgonyát. Vagy hogy a növényi tej jobb a fogyáshoz (és a dupla kalóriás rizstejet isszuk a tehéntej helyett), és ezeket napestig sorolhatnám. Fontos lenne a tisztánlátás, és hogy kiküszöböljük a sok apróbb hibát a táplálkozásunkból, és megértsük, miért nem tudunk lefogyni, miért nem megy az edzés, miért koncentrálunk olyan nehezen munka/tanulás közben, vagy miért nem érezzük magunkat igazán jó formában.

Röviden válaszolva a kérdésre: nagyon kevés zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk, túl sok feldolgozott húskészítményt eszünk, kevés teljes értékű gabona kerül az asztalunkra, még mindig túl sok cukros üdítőt iszunk, kissé egyoldalú a táplálkozásunk, túl sokat eszünk, és a legrosszabb, hogy ami mégis megmarad a tányérunkon, azt gyakran kidobjuk, nem pedig félretesszük, újrahasznosítjuk.

Mennyire tudatosak a magyarok az elfogyasztott ételek tekintetében? Tapasztalható ezen a téren változás?

Abszolút megfigyelhető tudatosság, változtatás. Legalábbis a szándék megvan. Mondok egy példát. Azt már tudják az emberek, hogy ha júniusban még kapható a spárga, akkor érdemes betárazni ebből a szezonális és helyi zöldségből, de ahol a spárgás receptet olvassák, ott vagy nem találják meg az információt vagy nem veszik komolyan, hogy sütéskor nem kell rálocsolni az olajat, elég lehelet vékonyan megkenni, és nem kell fél óráig sütni, mert minél puhább lesz, annál többet veszít az értékes rosttartalmából. Tehát már tudják, hogy fontos a zöldség, de az elkészítési módot és a mennyiségi javaslatokat még nem mindig ismerik. Van hova fejlődni!


Miért fontos, hogy a táplálkozásnak részei legyenek ezek a superfoodok?

Ahogy a BOOOK Kiadónál most megjelent Magyar superfood című könyvemben is leírom, “ezek a superfoodok” nemcsak egy-egy élelmiszert jelölnek, hanem hosszú távon fogyasztva, megfelelően elkészítve minden magyar gyümölcs, zöldség, olajos mag, gabonaféle, hal, hús, tej és tejtermék lehet az egészségünk támogatásában fontos szerepet betöltő superfood. A kulcs nem abban van, hogy olykor jelen legyenek, hanem hogy rendszeresen szerepeljenek a tányérunkon, a nap minden étkezésében legyen zöldség és/vagy gyümölcs. És akkor most válaszolok, hogy miért fontos: rendszeres és változatos fogyasztás mellett az ételeinknek szerepe lehet a betegségek megelőzésében (daganatok, szív- és érrendszeri betegségek, emésztőrendszeri panaszok, gyulladásos folyamatok, cukorbetegség, elhízás és a sor talán bármeddig folytatható lenne), az egészség támogatásában, a szellemi és fizikai teljesítőképesség fokozásában.


Miként lehet ezeket az ételeket beépíteni a mindennapi menübe?

Tudatos tervezéssel. Hacsak valakit nem úgy neveltek fel, hogy tudja, hogyan kell helyesen táplálkozni, és nem kapott maga mellé egy másik ilyen egészségtudatos társat, akkor bizony erre eleinte időt és figyelmet kell szentelni, tudatosan kell tervezni. Mivel a tervezésnél, bevásárlásnál kezdődik az egész jó útra térés, a mindennapokban azt szoktam javasolni, hogy a napi, vagy ha valaki hosszabb terveket készít, akkor a heti menü kialakításakor azt kell végignézni, hogy az egyes étkezésekkor mi legyen az éppen aktuális zöldség/gyümölcs.


Mondom konkrét példával, ha eltervezzük, hogy:

  • reggelire szendvicsnek van kenyér, sajtkrém és tojás,
  • tízóraira maradék tejbegríz,
  • ebédre a fagyasztóból engedünk ki csirkepörköltet,
  • uzsonnára talán nem kell semmi, mert korán hazaérünk vacsorázni és akkor meg melegszendvics lesz…    

Ehelyett a gondolatmenet helyett vegyük magunk elé a könyvem szezonalitásról szóló táblázatát a függelékből, és az előző példán végignézve tervezzünk inkább úgy, hogy:

  • a reggeli szendvicshez eszünk egy jó nagy adag, héjával együtt felkarikázott kígyóuborkát, és mivel home-office nap lesz, ezért egy kis újhagymát is,
  • a tízórais tejbegrízhez bekészítünk egy kevés epret, hogy legyen benne rost, vitamin, szín, és ráadásképp, hogy ne kelljen még egy kávét meginni, néhány szem mandulát is rászórunk a grízre, hogy a ropogtatás felélénkítsen,
  • ebédre a pörkölthöz főzzünk ki egy kis tésztát, de egy jó nagy adag savanyúságot is vegyünk elő, mert a hűtőben maradt egy darab csemegeuborka már nem lesz elég zöldség az ebédhez,      
  • uzsonnára fontos, hogy legyen kéznél gyümölcs, akár csak egy alma, mert ha mégis megéhezünk, akkor nehogy a tartalék csokit faljuk fel,
  • vacsira pedig készítsünk a melegszendvics mellé egy jó nagy adag vegyes salátát retekkel, sárgarépával, salátával és egy kevés, zöldfűszeres, natúr joghurtos öntettel.


Hol ajánlott beszerezni ezeket a magyar alapanyagokat?

Természetesen, mint minden interjúban, beszélgetésben és a könyvben is azt javaslom, járjunk piacra. Több szempontból is ideális ez: könnyebben tudunk csomagolásmentesen vásárolni, nemet mondhatunk a műanyag zacskókra, ami a környezet megóvása érdekében ma már elengedhetetlenül fontos. Könnyen tájékozódhatunk, hogy honnan származik az a kis adag mandula, tökmag, lencse, vagy magyar-e a pak-choi. Fontos, hogy nem minden arany, ami fénylik, ha egy árus áfonyát árul télen, az valószínűleg nem hazai, és akkor ott a többi termékkel is körültekintőbbnek kell lennünk. Hazait csomagolásmentesen olykor nagyobb áruházban is vehetünk, de a piacon jó eséllyel tudunk kistermelőket támogatni a vásárlásunkkal. És akkor a legújabb hullám, hogy már online is tudunk sok mindent vásárolni. Itt is fontos, hogy bár hazai zöldségesnek tűnhet egy-egy webáruház, de gyakran futhatunk bele a napfénytől elzárt, fűtött fóliás, primőr termékekbe és import árukba a hazai, szezonális termények helyett.

Különösen szeretem a piacokban, hogy tudhatom, hova kerül a pénzem, illetve azt érzem, közelebb kerülök az elfogyasztott ételekhez, látva, hogy honnan, kitől érkeznek.

Végül, de nem utolsó sorban az emberi interakciók miatt is különlegesnek, a 21. században nagy ajándéknak érzem a piacra járást.


Neked melyik a kedvenc magyar superfoodod, és miért? Melyik az ebből készült kedvenc ételed?

Nincs kifejezett kedvencem, egyszerűen mindet szeretem! Dietetikus kolléganőm meg is jegyezte nemrég, hogy ő ilyennel még nem találkozott, hogy valaki mindent szeret. Viszont most annyira spárga- és rebarbaralázban égek, hogy most másra nem tudok gondolni, csak erre a két szezonálisra. Mindkettő azért különleges számomra, mert igazán csak ebben a bő két hónapban fogyasztjuk őket, idényen kívül nem is nagyon találkozunk velük. Igazán tavaszi, kora nyári hangulatuk van a számomra. Szeretem, hogy mindkettő pikk-pakk elkészül, néhány pillanat, és megpuhul a rebarbara, néhány perc, és roppanósan puha lesz a spárga. A kedvenc ételeim ezekből: grillezett spárga tükörtojással és túrókrém epres-rebarbarás kompóttal.


Ezt olvastad már?


Címlapkép: Getty Images

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!