Az ember innen a XXI. század második évtizedéből, némi történelmi ismerettel azt gondolná, hogy az ötvenes évek pont nem az a korszak volt, amire az ember nosztalgiával emlékszik. Azt már megszoktam, hogy az egyik nagymamám el-elandalodik egy-egy gyári bál vagy május elsejei felvonulásra visszagondolva, de őt meg is értem - kamasz volt, gyári munkás volt, nem értett semmit az egészből, és valószínűleg ha az ember tizenhat éves és szerelmes, akkor még Sztálin apánk képének árnyékában masírozni is szép emlék.
Másik oldalról úgy nőttem fel, hogy a világtörténelem legsötétebb korszaka volt, amikor mindent elvettek, mindenki rettegett, üveg helyett újságpapírral kellett az ablakot betakarni, hetekig nem lehetett húst kapni, meg úgy egyáltalán semmit, és különben is. Szóval a másik nagymama, aki nem munkakezdő kamaszlány, hanem fiatal anyuka volt, máshogy emlékszik erre az évtizedre, jóval kevesebb pozitív nosztalgiával. Igaz, hogy ha két kisgyereket kellett volna etetnem, engem sem érdekelt volna, hogy 110%-ot teljesítettem, de mégsem tudom rendesen megetetni a porontyokat.
Azért a nagyi így is próbálkozott, és be kell valljam, sokkal jobban izgatnak ezek a semmiből is finomat varázsoló hatvan-hetven éves receptjei, mint a később, az évtizedekkel később, Olaszországból becsempészett mascarponéból készített kezdetleges tiramisuremekek. A mi gyerekkorunkban, mikor már bőven volt hús is, cukor is, gyümölcs is, sőt, a nagymamámnál mindig volt Fioretto, az a rózsaszín papírba csomagolt, tejcsokival és mandulával borított marcipán félgömb, amit mindig Ausztriából hoztak, az én egyik kedvencem még akkor is édesapám gyerekkorának egyik egyetlen házi desszertje, a málnahab volt. A tojásfehérjéből és villával pürésített málnából készített leheletkönnyű hab nagyon hasonított aboszorkánykrémre, amit a mai napig szívesen elkészítek, de főleg télen, almából.
A málnaszezonról már lecsúsztam, de a napokban, ebben a hőségben eszembe jutott a nagyi isteni, könnyű nyári gyümölcsdesszertje, és nagyon megkívántam. Tojásfehérjém csak lefagyasztva volt, nem akartam azzal szórakozni, hogy fél napot várok, míg kienged. Volt pár szem sárgabarackom meg egy doboz görög joghurtom, úgyhogy ebből dobtam össze a citromhab alapján egy könnyed kis desszertet. Mindenkinek ajánlom - ha van fölös tojásfehérje, akkor az eredeti recept alapján, ha nincs, akkor meg ebben a kicsit modernizált változatban!
