Az utóbbi évtizedekben a gourmet éttermek megjelenésével olyan detonáció érte a magyar gasztronómiát, hogy nagymama-nagybácsi legyen a talpán, aki manapság értelmezni tudja akár egy átlagos bisztró étlapját (és akkor a fine diningot nem is említsük). Merüljünk el most egy kicsit abban az időszakban, amikor országszerte pontosan ugyanazok az ételek sorakoztak a ma már retrónak számító étlapokon!
Az írógép betűtípus
A retró étlapokat böngészve szembetűnő, hogy legtöbbjük ugyanazzal a klasszikus írógépi betűtípussal (ma Typewriter néven megtalálható a Wordben). Az étlapok többsége nem kapott önálló tördelést és nyomdai kivitelezést, így tehát egységesen így néztek ki, egyenesen az írógépből.
Tejszínhab: 1 Ft
„Az élet nem habostorta, Pelikán" – hangzott el Virág elvtárs szájából a legendás Tanú című filmben, majd vált szállóigévé a mondat. Kis érdekesség, hogy az akkoriban drágaságszámba menő tejszínhabot önálló tételként jelezték és külön számolták fel. Hiába, aki tud élni...
A smoothie divat előtt: turmixok 40 évvel ezelőtti étlapokon
Gondolnánk-e mai fejjel vagy sem, az egészségtudatosság mánia még a kanyarban sem volt, de már munkahelyi menzákon is feltűnt gyümölcsturmix.
Az egészséges étkezés egyik alapdarabja a szocializmus évtizedeiben is készült, szigorúan tejes alapon, cukorral.
Ha gondolták volna, meddig csúcsosodik ez az őrület mára! Nagyot nézett volna egy '70-es évekbeli menzás dolgozó, ha a mandulatejjel, eritrittel vagy chiamaggal kértük volna a turmixunkat.
A nemes egyszerűség: trappistasajtos tészta vajjal
A szegénykonyhák leleményessége közismert. A régi étlapokon feltűnik például a daraleves, ami ma már aligha állná meg a helyét. Egyik nagy klasszikus pedig a grízes tészta, amiben a tészta-pirított búzadara kettősére rendre még lekvár sem jutott, hanem a lekvárhelyettesítővel tuningolt "ízes" tészta került az asztalra. Szintén nem a lakomák szinonimája a sajtos-vajas tészta, amire ugyancsak egy retró étlapon bukkantunk. Összehasonlításképp: az olasz konyha híres a végtelenül egyszerű, néhány összetevős ételeiről, gondoljunk csak a citromos-parmezános pastára, ezen ételek lelkét a kiváló alapanyagok adják, egy parmezán és egy olaszországi citrom ugyanis önmagában élmény. Mindez egy vajas trappistával, hát nem éppen az az ízélmény.
Pálpusztai sajt paprikás vajjal
Apropó, sajt. Az előételek között ekkoriban nagy öntudatossággal jelölték a trappistát, mint egyfajta minőségi sajtot. A mai óriási kínálatban, a világhírű francia-olasz-spanyol sajtok és a magyar kézműves termékek megjelenésével ma már persze megmosolyogtató, hogy az egykori étlapok büszkén írták ki a trappistát. Az előételek között felbukkanó, legendásan penetráns szagot terjesztő pálpusztai sajt viszont egy igazi gourmet húzásnak tűnik: tulajdonképpen a hosszan érelt sajtok mezőnyét volt hivatott képviselni, de talán beláthatjuk: a mai, a jó magyar termékekre vevő éttermi világban sem véletlenül nem szerepel pálpusztai sajt az étlapokon. Van az a kuriózum, amit talán jobb otthon kóstolgatni.
Amikor még nem brownie és csokimousse volt a desszert: kompót
Almakompót 1 forint 40 fillérért, cseresznyekompót 2 forint 90 fillérért, no és a totális egzotikum, az ananászkompót. Ma már lépten-nyomon olyan túlkínálat van édességekből, hogy a cukorszirupban ázó, az eredeti gyümölcs színét veszítő kompót inkább csak mentőötlet, ha édes ízre vágyunk, de ez bizony még vastagon a kompótkorszak volt. A kompótoknak a desszertlapon volt a helyük, és az otthonokban is külön kompótos tálkák tornyosultak a szekrényben.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Pásztor Rozina
Ezeket is olvasd el!
