Múltkor hallottam, ahogy édesanyám éppen azt magyarázza édesapámnak ebéd közben, hogy hogyan készíti a marhapörköltet. Apám közben kiguvadt szemekkel lapátolta befele, megjegyezve: „Hú ez most nagyon jó lett!" - mindig ezt mondja, bár igaz, hogy tényleg elképesztően jól főz az én anyukám, mindenfajta elfogultság nélkül.
A pörkölt hagyományos magyar étel: mindenki ismeri, és ismerni akarja, mert aki egyszer megkóstolta, valószínűleg soha nem feledi. Anya imád főzni, ez már abból is látszik, ahogyan beszél róla: lendületesen gesztikulálva, szenvedélyesen, akárcsak én. Szüleim fenti beszélgetése után nem volt kérdés, hogy mit fogok főzni legközelebb az irodai Nosalty-konyhán, és kinek a receptje mentén fogok elindulni.
El sem tudok képzelni lélekmelengetőbbet egy jó gazdag pörköltnél, omlós húsfalatokkal, sűrű szafttal, amiben a hagyma, a fűszerpaprika és a paradicsom tökéletes kombinációja olvad egybe.
Nokedli versus galuska
A pörkölt nemzeti ételünk, amelyre igazán büszkék lehetünk, a receptje viszont mindig vita tárgya a magyarok között. Családonként változik, hogyan főzzük, milyen húst használunk, milyen sorrendben adjuk hozzá a hozzávalókat, hogyan fűszerezzük, és hogyan tálaljuk.
Édesanyám az esetek nagy többségében nokedlit készít hozzá köretnek, amit a nagymamám kizárólag galuskának hív, és ő nagyobb darabokban szaggatja, én pedig a pirított tarhonyára esküszöm.
Anyukám lábszárból készíti, ahogyan én is, a nagymamám combból. Valamikor tejföllel esszük, valamikor savanyúsággal, valamikor mindkettővel. Egy dolog viszont közös bennünk: hogy vörösbor mindig, minden körülmények között kerül bele. Ha elhangzik a hívószó, azaz hogy "Kész a kaja!", mindenki repül az asztal felé, hogy szedjen egy jó nagy kanállal a sűrű pörköltből.
A pörkölt mindig az otthont idézi, és ez egyfajta meghatottsággal tölt el mindenkit: az ízek mindig emlékek indikátorai. Pro tipp, hogyha van egy kis maradékunk, főzhetünk belőle gulyáslevest, vagy beletölthetjük burritóba, rizzsel, sajttal, babbal körítve.
Bár a legjobb maradékmentés, ha felmelegítjük, fogunk egy szelet friss kenyeret, és a konyhapultnál állva, uzsonnára elfogyaszthatjuk, lábasból.
Miközben anyukánk meghallja, ahogy sutyiban majszolunk, tuti kikiabál a szobából, hogy "Miért nem ülsz le?!", rövid és tömör válaszunk pedig ennyi: "Mert így jobban esik!"
A pörkölt olyan étel, amit soha nem lehet megunni, legyen az sertés, csirke vagy marha. Az étel iránti szeretet maga a legtermészetesebb ragaszkodás.
Fotók: Simon Gábor
Recept: Gerzsenyi Flóra
Vörösboros marhapörkölt- a teljes receptet mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szemezgessetek többi kiadós receptünk közül:
