Marhapörkölt: mindenki másképp főzi, de mindenkinek ugyanazt jelenti

Mondd el, hogy magyar vagy, anélkül, hogy elmondanád, hogy magyar vagy: imádod a marhapörköltet. Tejföllel. És nokedlivel. A marhapörkölt egy hihetetlenül laktató és ízletes étel, ami rengeteg hagymával, marhalábszárral és az egyik legextrább magyar kuriózummal, fűszerpaprikával készül. Hosszú ideig főzzük, hogy elérje azt az elképesztően sűrű állagot, amit aztán kötelezően kenyérrel illik tunkolni.

Múltkor hallottam, ahogy édesanyám éppen azt magyarázza édesapámnak ebéd közben, hogy hogyan készíti a marhapörköltet. Apám közben kiguvadt szemekkel lapátolta befele, megjegyezve: „Hú ez most nagyon jó lett!" - mindig ezt mondja, bár igaz, hogy tényleg elképesztően jól főz az én anyukám, mindenfajta elfogultság nélkül.

A pörkölt hagyományos magyar étel: mindenki ismeri, és ismerni akarja, mert aki egyszer megkóstolta, valószínűleg soha nem feledi. Anya imád főzni, ez már abból is látszik, ahogyan beszél róla: lendületesen gesztikulálva, szenvedélyesen, akárcsak én. Szüleim fenti beszélgetése után nem volt kérdés, hogy mit fogok főzni legközelebb az irodai Nosalty-konyhán, és kinek a receptje mentén fogok elindulni.

El sem tudok képzelni lélekmelengetőbbet egy jó gazdag pörköltnél, omlós húsfalatokkal, sűrű szafttal, amiben a hagyma, a fűszerpaprika és a paradicsom tökéletes kombinációja olvad egybe.

A vörösboros marhapörkölt teljes receptjét a képre kattintva megtaláljátok!

Nokedli versus galuska

A pörkölt nemzeti ételünk, amelyre igazán büszkék lehetünk, a receptje viszont mindig vita tárgya a magyarok között. Családonként változik, hogyan főzzük, milyen húst használunk, milyen sorrendben adjuk hozzá a hozzávalókat, hogyan fűszerezzük, és hogyan tálaljuk.

Édesanyám az esetek nagy többségében nokedlit készít hozzá köretnek, amit a nagymamám kizárólag galuskának hív, és ő nagyobb darabokban szaggatja, én pedig a pirított tarhonyára esküszöm.

Anyukám lábszárból készíti, ahogyan én is, a nagymamám combból. Valamikor tejföllel esszük, valamikor savanyúsággal, valamikor mindkettővel. Egy dolog viszont közös bennünk: hogy vörösbor mindig, minden körülmények között kerül bele. Ha elhangzik a hívószó, azaz hogy "Kész a kaja!", mindenki repül az asztal felé, hogy szedjen egy jó nagy kanállal a sűrű pörköltből.

A vörösboros marhapörkölt teljes receptjét a képre kattintva megtaláljátok!

A pörkölt mindig az otthont idézi, és ez egyfajta meghatottsággal tölt el mindenkit: az ízek mindig emlékek indikátorai. Pro tipp, hogyha van egy kis maradékunk, főzhetünk belőle gulyáslevest, vagy beletölthetjük burritóba, rizzsel, sajttal, babbal körítve.

Bár a legjobb maradékmentés, ha felmelegítjük, fogunk egy szelet friss kenyeret, és a konyhapultnál állva, uzsonnára elfogyaszthatjuk, lábasból.

Miközben anyukánk meghallja, ahogy sutyiban majszolunk, tuti kikiabál a szobából, hogy "Miért nem ülsz le?!", rövid és tömör válaszunk pedig ennyi: "Mert így jobban esik!"

A vörösboros marhapörkölt teljes receptjét a képre kattintva megtaláljátok!

A pörkölt olyan étel, amit soha nem lehet megunni, legyen az sertés, csirke vagy marha. Az étel iránti szeretet maga a legtermészetesebb ragaszkodás.

Fotók: Simon Gábor

Recept: Gerzsenyi Flóra

Vörösboros marhapörkölt- a teljes receptet mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


Szemezgessetek többi kiadós receptünk közül:

Hirdetés

Támogatott tartalom

Címlapról ajánljuk

Drasztikus kenyér- és marhahúsdrágulásra számíthatunk

Az idei búzatermés mindössze egyharmada lett étkezési minőségű, ezért szinte biztos a kenyér és búzaliszt drágulása. Ha mindez nem lenne elég, akkor a marhahúskedvelők is szomorúan ingathatják a fejüket, mert a tavalyihoz képest 70 százalékkal nőtt a vágómarha termelői ára.

Nosalty

A bodza második áldása – Így használd a bogyót, ami...

Szegényebb időkben mindig szomorú állapotba kerül az étkezés. Még akkor is, ha a legtöbb magyar háztartásnak ez maradt a „luxus” (értsd: lassan minden másról lemondtunk, a SZÉP-kártyából is előbb lesz párizsi felvágott, mint párizsi utazás), sokan nem tudnak már az alapoknál többre költeni. Lisztből, olajból és cukorból pedig ritkán sülnek ki különleges, elegáns, neadjisten ünnepi finomságok. Mit tehetünk ilyenkor? A siránkozás helyett érdemes példát venni nagyanyáinkról és az ő nagyanyáikról, akik szűkös időkben a kamrát a természet adta ingyen kincsekkel próbálták valamennyire feltölteni. Ismerjük meg ezeket, tanuljunk együtt a begyűjtésükről, pozitív hatásaikról, felhasználásukról, vigyünk valami különlegeset a konyhánkba és az életünkbe úgy, hogy közben egy fillért sem adunk ki az ízes, laktató, egészséges hozzávalókért.

Lakos Benedek

További cikkek