Piacon az unokákkal

Nem lehet elég korán kezdeni a piacozást! Persze ez az évekre értendő, nem az indulásra. Most kisebbik unokámmal kelünk útra, és egy kicsit más piacra is ellátogatunk.

Előző, piacos cikkemből kiderült nagyobbik unokám esete a csirkékkel. A kisebbik, Anna, kicsi korától naponta figyelhette meg falusi sétáin a kertekben kapirgáló csibéket, tyúkokat, kakasokat. Amikor aztán nagyobbacska lett, és bevásárló körútra indultunk a piacra, rácsodálkozott a standon sorakozó kopasztott csirkékre. Meg is kérdezte: – Ez mi? – Csirke – válaszoltam neki. Gondolkodott egy darabig, aztán hozzányúlt, kicsit megbökte az előtte heverő jószágot, majd így szólt: – Ez nem csirke. Nincs ruhája, és nem mondja, hogy csip-csip. – Azzal indult tovább, a maga részéről, lezárta a témát.

Ment a szomszédban házi tejet, túrót, sajtot áruló kofákhoz, a számára tiltott zónába. Akkoriban ugyanis, mivel a tehéntejre érzékenyen reagált, még a tejmentes korszakban jártunk, és ennek megfelelően, a csirkét többnyire kókusz- vagy rizstejjel készítettem.

Tudták ezt az árusok is, ezért az otthonról hozott elemózsiából juttattak neki mindig egy-két falatot. Ma már nem okoz semmi gondot a tehéntej, és szerencsére imádja a sajtokat. Közben a piackínálat is bővült – nem elírás, nem piaci kínálat akart lenni –, mert már nemcsak a váciról, hanem a nagymarosi piacról szerezzük be a finomságokat. A legnépszerűbbek nálunk a különféle ízesítésű sajtok, az édes és a fűszeres lekvárok, vagyis a chutney-k.

Igaz, hogy kicsit messzebb van, meg kisebb is a piac, de nagy vonzerő, hogy helyi és környékbeli árusok kínálják portékájukat. Közvetlenül a termelőktől származó, mindenféle árukból lehet válogatni: tejtermékekből, lekvárokból, bio gyümölcslevekből, paradicsomléből, friss zöldségekből és gyümölcsökből, de be lehet tárazni gyógynövényekből, házi ételízesítőkből, füstölt húsokból, vehetünk mézet, tojást, házi süteményt, pékárut is. Tavasszal pedig a magbörzén egyenesen a termelőktől szerezhetjük be a vegyszermentes ültetnivalót.

Minden szombaton afféle agórává, fórummá alakul át a piac, betölti már az ókorban kialakult közösségi tér szerepét. Volt már egyszer hasonló megmozdulás Verőcén is, A kamra titkai rendezvényen néhány termelő a környék kamráiból összegyűjtött kiskerti terményekből tartott kóstolót, receptismertetőt, és élénk eszmecsere folyt a tartósítási módszerekről.

Érdekességként még annyit, egyre több a környezettudatos eladó és vásárló a piacon megfordulók között. Ez talán annak is betudható, hogy nagyon sok a fiatal az árusok és a vásárlók között, és egyre többen törekednek arra, hogy kevésbé terheljék meg környezetüket. Amit lehet, újrahasznosítanak, maguk hozzák a palackokat, nem nejlonba, inkább papírba csomagolják, csomagoltatják az árut.

ÖkoSalty: minden, ami környezettudatos

Mennyire igaz, hogy már gyerekkorban el lehet, el kell kezdeni a természet védelmére nevelést. Anna unokám, amikor indulunk a piacra, már készíti elő az összehajtogatott papírzacskókat és az üvegeket a tejfölnek, tejnek, joghurtnak. A vásárlás után pedig, amíg a felnőttek beszélgetnek, a gyerekek is összeverődnek, és nagyot játszanak. Azokon a napokon célszerű délutánra tervezni a főétkezést, például lehet tálalni egy finom sültet chutney-val, utána pedig jöhet a sajttál dióval, almával, friss péksüteménnyel!

Mari nagyi

Piacolás unokákkal

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek