A történet egyszerűen, mégis tökéletesen szemlélteti Montenegró varázsát. Az Adriai-tenger öblében megbújó ország hegyei között a kis alapterület ellenére rengeteg kincs és érdekesség bújik meg. Tiszta vizének és levegőjének köszönhetően gasztronómiája szintén izgalmas ízekkel kecsegtet, mindent megtalálunk itt, ami jellemző a Balkánra.
Bár fizetőeszköze az euró, az ország (még) nem tagja az Uniónak, így ne számítsunk megszokott multikra és nyugatiasodó ízekre. A lakosok nagy része a gasztronómiában a hazai és helyi vállalkozókat támogatja, így egészen autentikus élményben lehet részünk, amikor ide látogatunk.
A turizmust tekintve az ország kettészakadt a külföldiek által kevésbé keresett hegyvidéki, és az annál népszerűbb tengerparti részre.
A helyiek szerint egyébként a montenegrói hegyek sokkal gyönyörűbb látványt nyújtanak, mint a tenger, de hát könnyű ezt mondani ott, ahol választhatsz a kettő közül.
Mindkét vidéken jellemző a friss mediterrán gyümölcs, az olajbogyó, a kecske- és juhsajt és természetesen a bor, a vízhez közelítve pedig előtérbe kerülnek a tenger gyümölcsei.
Montenegró gasztronómiája kimondottan könnyed és egészséges, hiszen bővelkedik minden tápanyagban, emellett a levegő és a víz is kifejezetten tiszta itt. Az ételeket főként párolással készítik, és legtöbbször olívaolajat használnak alapanyagként.
Mielőtt igazán útnak indulunk egy fontos dolgot tisztáznunk kell: Montenegróban azokon a helyeket is jót lehet enni, amelyek nem feltétlenül tűnnek hívogatónak. Míg náluk általában egyenesen arányos a legtöbb hely arculata a kínálat minőségével, addig Montenegróban csudajót falatozhatunk egy félredizájnolt pékségben, vagy olyan jó gyrost ehetünk egy fehér, üres falú kajáldában, mint itthon soha.
Természetesen ez nem minden esetben igaz, de ha turistaként elengedjük ezt a fajta ragaszkodásunkat, akkor tudjuk igazán felfedezni az ország autentikus ízeit. Ha tehetjük, keressünk rá még utazás előtt a leginkább ajánlott éttermekre, de nyugodt szívvel megkérdezhetjük a helyieket is az út alatt.
Az ország gasztronómiája nagyban merít a környező országok és a térség jellegzetességeiből. Reggeleinket legjobb egy pékségben kezdeni, ahol megtaláljuk az albán péksütemények színe-javát. Ne ijedjünk meg, minőségük és ízviláguk teljesen más, mint az itthoni édes tészta, amiből a legtöbb „albán" pékség formálja termékeit. A baklava és a burek bármilyen ízesítésben kötelező kör.
Napindítóként legalább egy alkalommal kóstoljunk bele a törökkávé-életérzésbe, amit porcukorba mártott, puha cukorkával szolgálnak fel, hogy ellensúlyozzák keserű ízét. Természetesen találunk jól megszokott, tejesebb kávét is, de érdemes rákérdezni, hogy az adott helyen ők pontosan hogyan készítik, mert könnyen mellélőhetünk. Ha a nyári melegben jeges kávéra vágyunk, Budva Óvárosában a North Coffee Shop-ban nem csalódunk.
Bár Montenegró utcái tele vannak szeder- és fügefákkal, azért a helyi piacokon is hozzájuthatunk a friss gyümölcshöz. A felhozatal változatos, de vásárlásunkról mindenképp kérjünk bizonylatot, mert az árak nincsenek feltüntetve, így az árusok szeretik egy kicsit megemelni a díjakat, ha látják, hogy turista az ügyfél. Pár apróságtól eltekintve egyébként nagyon kedves és segítőkész nép, főleg, ha látják rajtunk, hogy érdeklődőek és informáltak vagyunk az országukról.
A hagyományos húsételeket szintén bármely étteremben megtaláljuk. A kihagyhatatlan csevapcsicsa és a gyros kombó tényleg kötelező elem, itt helyben még az ízük is finomabb. Az ország legjellegzetesebb étele a prsut tál, amit gazdagon megpakolnak kétféle sonkával (marha és sertés), kolbásszal, szalámival, helyi sajtokkal. Az olívabogyó, az ajvár és a gyümölcsök sem hiányozhatnak a tálról. Egyes „újvonalas” helyeken még akár sült krumplit is kapunk mellé. Bár leginkább előételként vagy falatozóként szolgálják fel, olyan bőséges és tartalmas, hogy simán felér egy fogással. Mi Podgoricában, a recepciós ajánlására a Hotel Marienplatz bárjában kóstoltuk meg a tálat. Maga a hely nagyon hangulatos, a kávé és a tál is finom, a pincér pedig kifejezetten szórakoztató és humoros.
A halak elvehetetlen és kihagyhatatlan fogásai Montenegrónak. Legyen szó egészben sült, filézett, olajban sütött vagy grillezett fogásról, esetleg tintahalról, polipról, tenger gyümölcseiről, mindent megtalálunk, ami megmozgatja kíváncsiságunkat a tengeri-kulináris utazásunk alatt. Jellegzetes ételük a fekete rizottó, amit tintahalfestékkel varázsolnak sötétté. A parton fekvő, nagyteraszos éttermek helyett azonban érdemesebb kisebb halashoz betérni. Ezek az étkezdék sokkal frissebb áruval dolgoznak, grammra mérik az adagot, ráadásul mi magunk bökhetünk rá a kiválasztott, sütésre váró halra.
A beszámoló elején már emlegetett, hátsó bejáratos kis vendéglőbe még idő szűkében is érdemes betérni. A budvai Kod Iva a nagyszülői lambériázott, szocializmusból ránk maradt balatoni nyaralóba csöppent minket. A falon a halfajtákat felsorakoztató rajzok mellett helyt kapnak a szentképek is, míg az asztalnál hatalmas karfás fa székek ölelik körbe az arra tévedőt. Étlapra ne számítsunk, a terítéken hús- vagy halmenü szerepel, ami egy levest és egy főételt foglal magába.
Cserébe nagyon olcsó, kérve-kéretlen jár mellé a saját készítésű párlat és a bor, valamint a csupaszív tulajbácsi sztorijai, aki az aznap frissen fogott halat tálalja a vendégek elé.
Ez a hely önmagában és teljes egészében a montenegrói életérzés. Az első hely lenne, amit egy újabb utazás során ismét meglátogatnánk, egy üveg Tokaji aszúval a hónunk alatt.
Bár az ország büszkélkedhet sörmárkával, a Niksickoval, több misét mégiscsak a montenegrói borok érnek meg. Éghajlata és domborzata miatt alkalmas a szőlőtermesztésre, így jobbnál jobb minőségű pincékbe futhatunk bele. Az egyik legkülönlegesebb közülük a híres Plantaze Borászat, amely egy hegy alatt tátongó, régi katonai bázist foglalt be magának. A pincészethez borkóstoló túrák is vezetnek, így nemcsak az ízélmény, hanem a különleges helyszín miatt is érdemes idelátogatni. A borászatot ne a tengerparton keressük, egy kicsit beljebb, a szintén kecsegtető Skadar-tó közelében bújik meg.
Receptajánlónk:
Montenegró összességében az őt körülvevő országok gasztronómiáját hozza összegyúrva, valamivel magasabb ízfokon. Európai viszonylatban jelentősen olcsóbb, viszont annál gyönyörűbb ország. Ha ügyesek vagyunk, igazi gyöngyszemekre bukkanhatunk, ehhez azonban résen kell lenni, és nyitni az újdonságok felé. Utazásunk alatt kóstoljuk körbe különlegességeit, beszélgessünk a helyiekkel, és élvezzük ki ilyen formájában, amíg még lehet.
Zárásként pedig, hogy senki se maradjon válasz nélkül:
a hal háromszor úszik életében, először a vízben, aztán az olajban, végül pedig a borban.
Fotók és recept: Kristyán Fanni
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több utazás itt:
