Van, aki el sem tudja képzelni a mexikói vagy indiai kajáját kellő mennyiségű chili nélkül - szerintük (szerintem is!) annál jobb, minél csípősebb az étel, míg mások már a puszta gondolattól is kivannak, hogy picit csípősséget felfedezhetnek az ebédjükben. De mi ennek az oka? Miért szeretjük egyáltalán az amúgy fájdalmat okozó csípős érzetet, mások pedig miért nem? Az ember az élővilágban az egyetlen faj, ami szándékosan eszik kellemetlen, csípős érzést okozó ételeket - mégis miért tesszük ezt magunkkal?
Szerte a világban rendeznek csípősevő versenyeket, bizonyos szubkultúrákban kultusza van a világ legcsípősebb paprikáinak, mások csak a vasárnapi húslevest nyomják tele csípőssel. Úgy tűnik azonban, hogy a fűszeres kaja által keltett fájdalomérzet csak a fejünkben létezik, legalábbis ezt állítja Bill Philips, a Culinary Institute of America professzora. Úgy magyarázza, hogy paprikaevéskor égető, fájdalmas érzetet tapasztalunk ugyan a nyelvünkön, de ez valójában illúzió, és csak az elménk trükközik velünk, mert a csípős paprika semmilyen fizikai elváltozást nem okoz egy egészséges ember szervezetében.
Gondoltad volna?
Az van, hogy a kapszaicinmolekulákat tartalmazó paprika megpiszkálja a fájdalomreceptorokat a nyelvünkön, ami a hőháztartásunkért is felel, tehát nem “leégnek az ízlelőbimbóink”, ahogy sokan szoktak fogalmazni, miután valami extrán csípőset ettek.
Inkább csak a melegség érzete a jellemző, valójában semmilyen forróság nem jelentkezik - érdekes módon a menta ugyanezeket a receptorokat piszkálja, ellenben hűsítő érzetet hagy maga után.
Philips azt is elmagyarázza, nem úgy születik valaki, hogy szereti a csípős kaját, hanem az élete során minél több csípőset fogyaszt, a kapszaicin annál inkább pusztítja a fájdalomérzékelésért felelős neurotranszmittert, így jóval kevésbé jut el a fájdalomérzet az agyába. Ez megmagyarázza, miért tolerálják jól a csípős ízeket Indiában vagy Mexikóban, hiszen a kultúrájuk szerves része, egész életük alatt fogyasztják. Ha az ember elkezd hozzászokni a csípőshöz, akkor a paprika egyéb ízeit is elkezdi értékelni, egyes termések füstös, mások trópusi ízjegyeket is hordoznak. Ha idáig eljutsz, a csípős paprika fogyasztás endorfint szabadít fel az agyadban, amit a futók is megtapasztalnak egy-egy táv futása során (runner’s high). Innentől hiányozni fog, ha az ételedben nincs ott a csípőspaprika.
És mint az emberiséget foglalkoztató kérdések legtöbbjéről, erről is készült már kutatás. Milyen típusú emberek rajonganak a csípősért? Ez a kutatás arról tanúskodik, hogy a kalandvágyó, izgalmakat kereső, extrém sportokat űző személyiség sokkal inkább kedveli a csípős ízeket azokhoz képest, akik a nyugodtabb életkörülményeket szeretik. De nem csak ez szolgál magyarázatul, a nők a pillanatnyi, hirtelen hatásért szeretik, a férfiak pedig a csípős érzetet okozó izgalmat, ami ugyan először fájni fog, aztán szépen, lassan, de biztosan le is cseng.
Philips amúgy elmagyarázza, hogy hozzá is lehet szoktatni magunkat a csípőshöz, ezt azonban csak lassan, a legenyhébb paprikákkal ajánlja elkezdeni. Érdemes lehet banánpaprikákkal kezdeni, a toleranciát fokozatos kiépíteni. Amint ezek már nem okoznak égető érzést, lehet szintet lépni, és erősebb példányokkal folytatni az edzést, jalapenóval vagy tabascóval. Lehet, hogy sosem fogsz kapszaicinevő-versenyre jelentkezni, de legalább nem kell meginnod egy kancsó vizet majd a legközelebbi alkalommal, amikor egy tál curry-t rendelsz.
Ezt olvastad már?
8 vadiúj salátaötlet, ha már unod a megszokottat
Címlapkép: iStock
via Thrillist
