Az autós interjúban Eszter mesélt - sajnos - friss betegségéről, munkáról és magánéletről, és a minden felett álló elhivatottságról, aminek mértéke egészen megdöbbentő.
A mindössze 33 éves, de már évek óta Michelin-csillagos, sikeres és igen határozott Palágyi Eszter nem kertel, rögtön elmeséli, hogy immáron második gerincműtéten van túl - daganatot találtak nála a derékszakaszon, az első műtét után pedig mindössze 5 napot adott magának a lábadozásra.
Az interjú készültekor éppen második, sikeres műtéten van túl, két hetes lábadozás után - saját állítása szerint most tudatosan több időt hagyott a regenerálódásra.
A "több"-et nyugodtan idézőjelbe is tehetjük.
"Én ez a bolond kategória vagyok, ha nem kell, én akkor is megyek dolgozni" - vall színt Eszter.
Hogy megéri-e ez az attitűd és a gerincdaganat (amit a napi tizeniksz órás állómunka és stressz is elősegített - abban a néző azért elbizonytalanodik, de Eszter számára láthatóan nincs más út. Dolgozni kell. Mert imád dolgozni.
Bár hisz benne, hogy minden betegségnek lelki oka is van, és elmondása szerint egy időben valóban mindent magára vállalt, sajátjának tekintve a Costest, 0-24 óra munkával, úgy véli, hogy:
"...mindenből tanul az ember. "Nem haragszom a szakmára, mert megbetegített. Jó tanulópénz volt, hogy okosabban kéne csinálni."
Kemény előélet után, 27 évesen került az étterembe, és bár cukrászként kezdett, pár hét múlva konyhafőnökké léptették elő - a már összeszokott csapattal való elfogadtatása pedig nem volt akadálymentes. Női séfként és főnökként sem.
A teljes interjút itt nézhetitek meg:
Érdemes meghallgatni, ahogy ételkreációiról mesél, és arról, hogyan "hozta fel a magyaros ízeket fine dining-ba."
Édesapját a siker útján, egy hirtelen balesetben vesztette el, a gyász elől szintén a munkába menekült - 3 éve pedig megérkezett az első csillag. Ahogy mondja, nincs nyomás Gerendai Károly (a Costes tulajdonosa) részéről sem, hogy legyen második, ő pedig "sose a csillagért főzött."
Világevő friss interjúját Eszterrel itt találjátok:
Saját magáról viszont mai napig nem hiszi el, hogy top séfnek számít.
A befejezés kellőképpen magasztos és irigylésre méltó:
