A nyár a zamatos bogyós gyümölcsök időszaka, amikor végre habzsolhatjuk az édes eper, áfonya és málna szemeket. Utóbbi esetében megszoktuk a rózsaszínes, pirosas árnyalatot, ennek ellenére sok élelmiszert lehet látni a boltok polcain ’kék málna’ ízesítéssel. Mi ez a gyümölcs, és honnan jön? A kék málna régebb óta létezik, mint azt gondolnád, de nem onnan érkezik, ahonnan a név alapján várnád.
Tehát nem, kék málnát nem tudsz szedni a bokorról. Az egész a piros színnel kezdődött, egészen pontosan az FD&C Red No. 2 mesterséges ételszínezékkel, aminek telt, borszerű árnyalata volt, pár évtizeddel ezelőtt ezt a málnával azonosítottak. Egy 1957-es riport ugyan (amit természetesen az ételszínezék-ipar fizetett) arra jutott, hogy ez az ételszínezék biztonságos, voltak ezzel kapcsolatban kétségek. Az 1958-ban kiadott amerikai Food Additives Amendment és az 1960-as Color Additive Amendment új, magasabb szintű szabályokat vezetett be a színezékek biztonságát tekintve (a gyártóknak bizonyítaniuk kellett, hogy a termék nem rákkeltő), és a nyilvánosság – illetve a tudományos közvélemény – a Red No. 2 szín ellen fordult, aminek következtében elkezdtek egy másik ételszínezék után kutatni.
Egy Gold Medal nevű cég volt valószínűleg az első, amelyik elkezdte használni a kék málnát 1958-ban. Az igazi térhódítása azonban az ICEE nevű jégkrémnek volt köszönhető a ’70-es években, a gyárta ugyanis a málna ízű fagyit vizuálisan jobban meg akarták különböztetni a klasszikus cseresznyés ízüktől, így ahelyett, hogy az is piros színt kapott volna, az FD&C Blue No. 1-ra (vagy Brilliant Blue FCF) esett a választásuk. A beszámolók szerint plusz indok volt a döntés mögött, hogy hasonlított a cég megjelenésében már amúgy is használt kék színhez. A fagylalt mellett italoknál is elkezdték használni ezt a színt, és ahogy mondani szokták, a többi már történelem.
A ’70-es évektől kezdve előszeretettel használták a márkák ezt a színt, mivel elütött a többi megszokott gyümölcs színtől, így a kék málna széles körben ismertté vált a fogyasztók között. A népszerűségének emellett pszichológiai okai is vannak. Az élénk, vibráló színek különösen vonzóak a gyerekek számára.
Erre már Melvin De Groote is rájött, aki az 1920-as években tanulmányozta a szín és az íz közötti összefüggést.
Tehát létrehoztak egy olyan mesterséges színt, ami ugyan nem létezik a valóságban, mégis mindannyian azt kívánjuk bárcsak lehetne kék málnát csipegetni a nagymama bokráról!
Konyhai trükkös cikkeket itt találsz:
