Ritkán kívánom meg, de akkor nagyon. Fogalmam sincs miért, de gyerekként nagyon különleges fogásnak gondoltam, pedig egy végtelenül egyszerű ételről van szó. Lehet a "lengyelesen" szó teremtett misztikumot köré a képzeletemben, és az, hogy édesanyám is pont úgy volt vele, mint én: ritkán készítette, csak amikor megkívánta, de olyankor már a gondolatától is beindult a nyálelválasztásom.
Kelbimbó lengyelesen recept - Kattints!
Pont ezt éreztem én is a minap, amikor gyönyörű kelbimbókat láttam a piacon, és eszembe jutott ez a recept. Azóta persze már tudom, hogy attól lengyeles ez, hogy a zöldség vajban pirított morzsaköntöst kap, amit én megcifráztam, és tettem rá még három lapáttal. A kenyérkockákat sütőben némi olívaolajjal és kakukkfűvel szép barnára pirítottam. Ehhez adtam még egy marék illatos diót és reszelt citromhéjat. Nem tudom, hogy ezek után lengyelnek nevezhető-e, de határozottan jót tett neki az extra fűszerezés. Ja, és igen, még egy ízfokozót adtam az ételhez, pirított pancettát, ami persze lehet bacon is, de én nagyon rákaptam az előbbire. Ami befejezésnek nem hiányozhat a tetejére, az egy emberes adag tejföl a tunkoláshoz!
