Őszintén szólva, nem sok olyan zöldséges-húsos étel van, aminek ne tudnám elképzelni a leveses verzióját, ami sokat elárul a levesek iránti érzéseimről. A lasagne azonban tényleg adja magát, hogy levessé változtassuk, hiszen mindenféle levesalapanyag adott hozzá: hús, paradicsom, tészta, hagyma, fokhagyma, répa, zöldfűszerek.
Elvégre egy jóféle minestrone is kábé így indul, miért ne avanzsálhatna akkor levessé ez a klasszikus is?
A levest finomra aprított hagyma és fokhagyma párosának lepirításával kezdjük, amit fűszerekkel alaposan megszórunk, majd némi sűrített paradicsommal is összeforgatunk. Erre a jól megalapozott kezdetre jöhet gyakorlatilag minden más hozzávaló: az aprított paradicsom, a száraz vörösbor, a passzírozott paradicsom és az alaplé. Ezt az egészet keverjük el alaposan, majd 20-30 percet főzzük takarékon, szükség esetén még vízzel hígítva. Amíg a leves fő, bőven van időnk összedobni a húsgolyókat.
Amikor nekiálltam ötletelni és inspirálódni a lasagne-levessel kapcsolatban, kicsit meglepődve figyeltem, hogy a legtöbb recept csak lepirítja a darált húst a főzés elején, a hagymával együtt. Ez a módszer nem győzött meg, inkább ragura emlékeztetne így a végeredmény, nem is a legelegánsabb módja a darált hús felhasználásának. Helyette fogtam a jóféle darált marhámat, és finomra reszelt hagyma és répa, valamint jó adag szárított zöldfűszer társaságában húsgolyókat gyúrtam belőle.
A diónyi méretű húsgombócokat egyből belefőzhetjük a levesbe is, de én inkább sütőben sütöttem készre, mert így jól körbepirulnak a golyók, és a hús íze is jobban érvényesül. Ráadásul marháról lévén szó, nem kevés zsiradék is távozik a húsból hőkezelés során, ami így nem a levesbe távozik, zsírossá téve azt.
Amikor a húsgolyókat sülni küldjük, épp ideje van a leveshez adni a lasagnetésztát, amit nagyobb darabokra törve dobunk a lábasba. Ebben a formában kicsit olyan ez, mint a lebbencs, de remekül fog állni a levesnek a rusztikusra tört tészta. Adjunk pár ág bazsalikomot is a leveshez, majd a főzzük készre a tésztát, végül forgassuk bele a megsült húsgombócokat is.
Sajtgombóc, mint feltét
Utolsó lépésként egy pofonegyszerű, de esztétikus és izgalmas feltétet készítünk a leveshez, egyfajta friss sajtgombócot.
Ehhez gyors mozdulatokkal kikeverünk ricottát reszelt parmezánnal és mozzarellával, sózzuk-borsozzuk, majd (fagyis)kanállal a tányérokba mért levesre kanalazzuk.
Ez a szuper sajtos okosság ízében a lasagnéból elmaradhatatlan besamelt idézi meg, ugyanakkor magasabb szintre is emeli azt a friss sajtokkal.
Díszítésként dukál a tetejére némi parmezánforgács és kevés friss bazsalikom is, hogy igazán csinos legyen a végeredmény. Ezt a levest még az olaszok is megirigyelnék, az egyszer biztos!
A lasagne-leves teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Rosanics Petra
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezeket az olasz finomságokat is készítsd el:
