A rendszerváltás előtti időkben még nem volt divatos papírpoharakból inni a kávét, és a latte macchiato hallatán is maximum egy jóképű olasz énekesre asszociáltunk volna.
Így kávéztunk cirka 40 éve:
Ha kávé, akkor a szemes volt az igazi
A tervgazdálkodás évtizedeiben az Omnia és a Karaván ígért hangulatos reggeleket, élénk délutánokat és méltó társaságot a darálós süti valamint a vaníliás karika mellé. Erős feketét kevergettünk a viaszos vászonnal borított konyhaasztalon, és a kávézókban, cukrászdákban is presszót kértünk, mellé pedig kekszet ropogtattunk.
Közértekben daráltuk a kávét
Emlékszel még a kávéillatú csemegeboltokra? Amikor a közértekbe lépve frissen őrölt kávéillat fogadott minden betérőt? A boltban megvettük kedvenc szemes kávénkat, majd a kasszától az utunk egyenesen a kávédarálókhoz vezetett. Miközben a daráló dolgozott, mi mélyeket szippantottunk a levegőbe, majd a darálás végén megütögettük a masinát – nemcsak azért, mert derék munkát végzett, hanem mert az utolsó kávéőrleményt is ki akartuk csalogatni belőle.
Ezt is nézd meg!
Így nézett ki a konyhánk a '80-as években
Minden konyhában volt egy kotyogós
A kotyogós kávéfőzők anno legalább annyira természetes jelenségek voltak a konyhákban, mint a falitányérok vagy a műanyag gyümölcsdíszek. Ezek a kávéfőzők évtizedekig fáradhatatlanul főzték a feketét, ott kotyogtak a gáztűzhelyeken és sparhelteken egyaránt. Hiába a modernebbnél modernebb kapszulás kávéfőzők, sokan még ma is a kotyogóssal ébredünk és adunk lendületet a napunknak.
Üveg kávéspohárba töltöttük a feketét
Ha a kotyogós elvégezte a rá rótt feladatot, a kávét üveg kávéspoharakba töltöttük. Ezek a kis poharak jelen voltak legtöbbünk konyhájában, bennük az apró alumínium mokkáskanalakkal. Nagyszüleink és szüleink hű társa volt ez a kávéspohár, ami a szomszédolások alkalmával is sűrűn előkerült.
Kávés receptajánló:
Mokkacukor – Mert volt, aki édesen szerette
Ha azt akartuk, hogy a frissen lefőtt fekete szó szerint megédesítse a napunkat, mokkacukrot tettünk a kávénkba. Valójában a kockacukor is tökéletesen megfelelt volna az édesítéshez, de abban a világban, ahol a kávézásnak szertartása volt, egy magát komolyan vevő kávéfogyasztó mokkacukorral itta a feketét.
Sűrített tej, amit magában is ettünk
A sűrített tej olyan édes volt, hogy ha rágondolunk, még most is érezzük az émelyítő ízt – már csak azért is, mert gyerekként mindig rájártunk, így szüleink kávéjába nem mindig jutott. Ha mégis ki tudtak valamit préselni a tubusból, az édes íz okafogyottá tette a mokkacukor használatát.
A szifonos tejszínhab igazi kuriózum volt
30-40 éve nagyot lehetett villantani a vendégek előtt a szifonos tejszínhabbal. A szifont megtöltöttük tejszínnel, becsavartuk a patront, és következett a varázslat: lélekben mindenki hallotta a dobpergést, miközben a tejszínhab utat tört magának, hogy beteljesítse küldetését, és megkoronázza a kávét.
Ezeket olvastad már?
3 retró szendvics, amit te is imádtál
Régen nem cifráztuk túl a harapnivalókat, mégis olyan klasszikusok születtek, amiket még ma is gyönyörtől homályos tekintettel falatozunk. Te melyikért vagy oda?
Petrás Gabriella
Ezek voltak nagyanyó kedvenc teasüteményei – Nálad melyik a befutó?
A sparheltben sült kuglóf és a menzás tea legjobb barátja volt a tekerős keksz és a preckedli, szigorúan a nagyi kezei közül. Neked melyik retro süti volt a kedvenced?
Nosalty
