„Új év, új én?” – lendülj túl a januári konyhai lustaságon, 4 lépésben

Letudtuk az ünnepeket, megvolt az összes klasszikus és kötelező fogás: na de hogyan tovább januárban? Én személy szerint ilyenkor mindig motiválatlannak érzem magam a konyhában (és remélem, hogy ezzel más is így van, különben csak magamnak írom ezt a cikket).

A konyhai motiváció egy nagyon csalafinta dolog: egyik héten ott van, és egymás után ontom magamból a jobbnál jobb ötleteket, szuperszínes, egészséges és kreatív fogásokat főzök, és minden nagyon happy a konyhában. A következő hét nap viszont csigalassúsággal telik, és fogalmam sincs, hogy mit készítsek. Ilyenkor hirtelen elfelejtem az összes létező ételt és alapanyagot, úgy érzem, hogy folyamatosan ismétlem magam, szóval összességében egy elég nyögvenyelős procedúra a főzés. Kifejezetten igaz ez a decemberi ünnepkört követő néhány hétre, amikor kicsit újra meg kell találnom a konyhai motivációt, az új ötleteket és kreativitást.

Elmondom, hogyan történik ez az újraindítás, és azt is, hogy milyen jó dolgok születnek belőle.

„Új év, új én?” – lendülj túl a januári konyhai lustaságon, 4 lépésben

Első lépés: nézegessünk képeket

Szerencsére modern időket élünk, és seperc alatt találhatunk egy tucat olyan oldalt, ahol gyönyörű ételfotókat nézegethetünk. Nekem rendszeresen ez az első lépés a motivációm visszaszerzésében: csodálom a színes képeket, csorgatom a nyálam.

Ez azért jó, mert nem (feltétlenül) kell bármit megfőzni, elég, ha először az ember szeme lakik jól.

Én is ezt teszem első lépésként: etetem a szemem, elmentem könyvjelzőként a recepteket, hogy „majd később biztos megcsinálom az összeset”.

Második lépés: hallgassunk a gyomrunkra

Amikor már kellően megéheztem a többnapos képnézegetéstől, szépen-lassan csak ráveszem magam a főzésre. De mivel kezdjük újra az alkotást a karácsonyi kiégés után?

Menjünk biztosra: szigorúan olyan ételeket főzzünk, amiket megkívánunk. Ha nem úgy kell erőszakosan lenyomni mindent falatot a torkunkon, hanem tényleg élvezettel esszük a saját főztünket, sokkal egyszerűbb lesz visszatérni az elhagyott otthonfőzős útra.

Harmadik lépés: kezdjük kicsiben

Amit ilyenkor megkívánok, az általában egyszerű, gyorsan elkészíthető és komfortos. Nem fogok rögtön egy több órán át főzős levest vagy százrétegű lasagnet készíteni, nem fogok panírozni, és semmi hasonlóan komoly konyhai manőverbe sem keverem magam.

Inkább pikk-pakk összedobható fogások készülnek először a konyhámban: nyers zöldséges, főtt gabonás tálak, gyors egytálak és hasonlók. És ha így megkezdjük a bemelegítést, lassan visszatérhetünk a korábban megszokott rendszerhez.

Negyedik lépés: élvezzük a megújult kreativitást

Ugyan kissé nyűgős időszak ez, és tényleg szükség van minden ösztönzésre ahhoz, hogy újra bekurblizzam a rendszeres főzést, egy dolog mindig meglep a végén: teljesen új erővel lendülök bele az új évbe, és a kezdeti lustulás után készülnek azok az ételek, amiket később szívesen csinálok meg az évben újra és újra.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


Személyes történetek, beszámolók a Nosalty szerkesztőitől:

Hirdetés

Támogatott tartalom

A Budafoki élesztővel húsvétkor is élmény a sütés

Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.

Címlapról ajánljuk

További cikkek