Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Költők és írók, akik a hasukon keresztül látták a világot - Ezek voltak a kedvenc ételeik

Volt, aki rendszeresen járt Gundel Károly vendéglőjébe, másnak tüzelőre sem telt, miközben hízott libacombról álmodozott. Így váltak irodalmi művek főszereplőivé az ételek.

A művészet és a gasztronómia nem csak az utóbbi években kapcsolódott össze: az érzékeny lelkű és gyomrú költők, írók már régen is felfedezték az étkekben rejlő szépséget. Néhányan közülük költeményekbe is foglalták az imádatuk tárgyát – néha csak úgy, mint távoli vágyálmot, vagy mint legmélyebb kötődéseik megtestesítőit.

Régen keveseknek volt jövedelmező az írói pálya, Petőfi Sándor, egyik legnagyobb magyar költőnk, a márciusi ifjak vezéralakja sem sokszor feküdt le tele gyomorral. A keserű ízű fekete kenyér – amit a legkevésbé sem szeretett – akkoriban még nem számított drága ételnek, épp ellenkezőleg: a szegények eledele volt.

Fekete kenyér

Miért aggódol, lelkem jó anyám,
Hogy kenyeretek barna, e miatt?
Hisz meglehet: ha nincs idehaza,
Tán fehérebb kenyérrel él fiad.
De semmi az! csak add elém, anyám,
Bármilyen barna is az a kenyér.
Itthon sokkal jobb ízü énnekem
A fekete, mint máshol a fehér.

A vékonydongájú József Attila is sokat éhezett, de felettébb büszke embernek tartották. Gyakran járt kávéházakba, ahol költőtársaival találkozott. A reggelijét, ebédjét és vacsoráját gyakran a papírba csomagolt kenyér és szalonna jelentette, amihez javító kávét kért. A kávét sok tejjel, föllel kérte, majd miután leivott belőle, arra hivatkozva, miszerint túl gyenge, még kért a poharába kávét. Így kettőt ivott egy áráért.

József Attilával ellentétben Mikszáth Kálmán igazi haspóknak számított. Mikszáth Kálmán sűrűn járt Gundel János éttermébe, akivel baráti viszonyt alakítottak ki. 1892-ben az író születésnapjára Gundel megalkotta a palóclevest, ugyanis Mikszáth kérése az volt, hogy a neves napon olyan levest tálaljanak elé, amilyet még soha nem evett. A kérése kihívás volt, mert Mikszáth nemcsak szerette, hanem járatos is volt a gasztronómiában. Így született meg a legnagyobb palócnak, Mikszáthnak dedikált leves.

Jókai Mór Mikszáthhoz hasonlóan híres gasztronómus volt. Leghíresebb hozzákapcsolódó étel a Jókai bableves, de a farsangi fánkért sem rajongott kevésbé. A pulykapaprikás, a zsenge malacból készült pörkölt, a tejfölt mellőző bableves malackörmivel, és a kapros-túrós lepény, valamint a töpörtyűs pogácsa is a kedvencei közé tartozott. Itt a sor még nem ért véget, ugyanis a regényíró nagy előszeretettel fogyasztotta a tiroli májat, és a reggelit sem aprózta el: legszívesebben paprikás szalonnát evett a nap elején. Az étkezésekhez mindig ivott egy pohár szódával kevert vörösbort. Az étkezésről, a főzésről így ír A barátfalvi lévitában:

"Nemcsak abban áll a magyar szakácsművészetnek a titka, hogy egyes ételeket milyen ízlésesen tud előállítani, hanem hogyan tálalja föl egymás után úgy, hogy az elköltött étel valósággal kívánja az utána következőt, s mikor már az ember azt hiszi, hogy egészen jóllakott, akkor hoznak megint valamit, amire azt kell mondani, hogy „de már ebből eszünk!” 

Szintén jó kapcsolatot ápolt Gundellel Márai Sándor, akinek a nevéhez a Gundel-palacsintát is köszönhetjük. Pontosabban nem a költőnek, hanem a feleségének, Matzner Ilonának köszönhetjük az azóta világhírű palacsintát, ami hungarikum is lett. A diós, csokoládés palacsintát a kassai származású Ilona készítette el egy családi recept alapján, azonban mivel férjével együtt 1948-ban menekülniük kellett, az étel nem viselhette a Márai nevet. Mivel Gundel szerint is zseniális találmány volt a rakott palacsinta, ezért Gundel palacsintára keresztelte át, és megtartotta az étlapján.

Berda József, a lakatosinasból lett költő gondolatai is az étel körül forogtak, viszont jellemzően nem volt pénze azokra a fogásokra, amikről álmodozott. Írt verset a birkapörköltről, a húslevesről, de sokunk kedvencéről, a zsíros kenyérről is. Szakadt ruházatát a zsebében hordott fokhagyma illatosította, és nem egyszer költő társai segítettek rajta. Kosztolányi Dezső, és Tersánszky Józsi Jenő hívták meg a Japán kávéházba és a Kulacs vendéglőbe, hogy korgó gyomrát elcsitítsák. Amikor már nem tudott cipőt, ruhát és tüzelőt sem venni, feladott egy hirdetést a Magyar Nemzetben: 1 liter borért 1 verset adott a kéziratgyűjtőknek. Szívügye volt a bácskai módra készített, tejben áztatott tepertő, de legtöbbször zsíros kenyér került az asztalára, amit legalább annyira szeretett, mint a gombás pontyot.

Zsíroskenyér

Gyerekkorom emlékeként élvezlek ma is piros
paprikával telehintett zsíroskenyér!
Komisz kölyök voltam egykor s így inkább
lopott kincsként majszoltalak s most
megint becsüllek: öreg kamaszként nagyokat
harapván belőled. Még mindig finom falat
vagy emlékezetemben, jobb, mint a gumiízű
száraz szalámik. Zsíroskenyér, áldott-jó
zsíroskenyér! megbűvölt gyereked vagyok máig is,
mely jó talajra talált tiszteletedben.

Ezeket olvastad már?

via via via via via 

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!