Vannak azok a titkos jó kínai éttermek, amikről az ember a barátaitól értesül csak, a hírük szájról szájra terjed, és még azokat az instrukciókat is megkapjuk jó előre, hogy mit kell enni, ha jót akarunk (“nincs az étlapon, de…”), és mi az, amit kerüljünk el messzire, mert az “igazi kínai, az nem nekünk való”.
Ez utóbbival sosem értettem egyet, bár tudom, hogy a kínai konyha szinte reprodukálhatatlan Kínán kívül. És ez nem azért van, mert beszerezhetetlenek az alapanyagok – ma már szinte mindent, mindenhol lehet kapni, vagy akár helyettesíteni is. Inkább azért történik, mert a kínai bevándorlók állítólag mindig az adott helynek, országnak megfelelő ízlés szerint alakítják a kínálatot. Valóban más egy Londonban ehető sült tészta, mint a budapesti, de azért nem vagyok teljesen meggyőzve. Mindenesetre szerintem érdemes próbálkozni olyannal is, ami ismeretlen, hátha épp olyan jön szembe, amit imádni fogunk.
Olvastad már?
13 fotó
Na a kínai kifőzdékkel meg nem ez a helyzet. Legtöbbször messze állnak a magas konyhától, de megbízhatóan, jól teljesítik a feladatukat: jóllakatni. Egy általános étlappal felszerelkezve várják a napi munkahelyről kiáramló ebédelőket, viszonylag kevés olyan hely van, ahol különlegességeket lehet felfedezni. Tavaszi tekercs, sült tészta, rizs, édes-savanyú leves, ezekkel indul az étlap. A szecsuáni csirke vagy marha mellett jól megfér a szezámos csirke, és az édes-savanyú gyakorlatilag bármilyen hús. Tényleg inkább magyaros ízeket (illatos-omlós csirke rizzsel??!!) lehet felfedezni, ezért is van, hogy nekem mindig is a gung bao, gong bao vagy kung pao csirke volt az, ami kedvesebb volt a szívemnek, a mogyoró valahogy dob rajta egyet. Ráadásul egész biztosan tudom, hogy ez egy “igaz” kínai fogás, méghozzá a fűszeresebb, csípősebb szecsuáni vidékről – persze ezt is lehet, és szokták is magyarítani.
A Gong Bao csirke Coook konyhájából receptjéért kattints a fotóra!
Kínában sajnos nem jártam, de a Gung Bao csirke elkészítését néhány éve egy kínai asszonytól hallottam, ráadásul tippeket is kaptam mellé, hogy mit mivel helyettesítsek, ha nem találom az eredeti kínai alapanyagot. Nagyon csípős fogás, tele chilivel és édeskés, savanykás ízekkel, hiszen a cukor mellett ott az ecet is, de a fő ízt a szecsuáni bors adja, ami szintén édeskés, fűszeres. Izgalmassá teszi a mogyoró, és ha ügyesek vagyunk, tényleg pár perc alatt elkészül, persze az előkészítést nem számoltam. Nem egy zöldséges fogás, bár gazdagíthatjuk bármivel, de ha már végre autentikus fogást találtam, én nem teszem. Természetesen rizzsel fogyasztva tökéletes, bár kissé izzasztó ebéd, szívesen ajánlom otthoni elkészítésre, a receptben a helyettesítéseket is megtaláljátok.
